Jézus: Erőnk forrása – 2Timóteus
A Timóteushoz írt második levél rendkívül érzelmes; a korosodó Pál könyörög szeretett Timóteusának, hogy maradjon hű a hithez a hitehagyás korában.
Isten népe számára a küldetés lényege az, hogy egyik nemzedék hűségesen átadja az evangélium üzenetét a másiknak. Pál, a keresztény hit első számú misszionáriusa egész életét a másokkal való foglalkozásnak szentelte abban a reményben, hogy az üzenet, amelyet hirdet, jóval a halála után is harsogni fog szerte a világon.
Pál tudta, hogy közel a halála, amikor megírta második levelét a gyülekezetet pásztoroló Timóteusnak Efezusba. Egy római tömlöcben fogalmazta meg szenvedélyes levelét annak, akit fiának tekintett a hitben. Ekkor már egyértelmű volt, hogy az apostol élete hamarosan véget ér, és noha vágyott újra látni Timóteust, tudta, hogy ez talán soha nem valósul meg.
A Timóteushoz írt második levél rendkívül érzelmes; a korosodó Pál könyörög szeretett Timóteusának, hogy maradjon hű a hithez a hitehagyás korában. Pál tudta, hogy a lelkipásztor élete tele van veszélyekkel és kihívásokkal, és Timóteusra elviselhetetlenül nehéz terhek várnak. A keresztény életet, különösen a szolgálatot egy katona, egy sportoló és egy földműves életéhez hasonlította, mivel mindegyik életforma megkövetelte a szorgalmas kitartást az akadályok ellenére is a kitűzött cél eléréséhez (2Tim 2,1–13). Timóteusnak lelkipásztorként fáradhatatlanul kellett munkálkodnia, és nem adhatta fel, ha megfelelően akart gondoskodni Isten népéről.
Lelkipásztori teendői közül a legfontosabb Isten Igéjének a hirdetése volt (2,12–26; 4,1–5). Ezt a feladatot rendkívül komolyan kellett vennie, őrizve az evangéliumi üzenet megfelelő tartalmát, és óva a gyülekezetet a tévtanoktól és az eretnek tanításoktól. Pál élete és missziója jó példa volt Timóteus előtt a tekintetben, hogy milyen üldözésre számíthatnak azok, akik továbbra is bátran hirdetik Isten Igéjét. Pál azonban emlékezteti Timóteust arra is, milyen nagy jutalom vár azokra, akik Krisztusra szegezik a tekintetüket, és mindvégig kitartanak (4,8). Timóteusnak sem szabad elcsüggednie, noha a világot megrontotta és tönkretette a bűn, most pedig idős barátja, tanácsadója is hamarosan itt hagyja. Jézusból elég erőt meríthet, hogy hűen betöltse a rábízott szolgálatot. Timóteushoz hasonlóan Isten minden gyermeke emlékeztetőt talál a 2Timóteusban arra a dicsőséges kiváltságra, hogy Istent képviselheti mások előtt, és folytatnia kell ezt a munkát az ellenállás dacára.
“Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
2Timóteus 1,7
