A vallási vezetők közé tartozó Saul aktívan és hevesen ellenezte Jézusnak és tanítványainak a munkáját. Konokul követte a farizeusok hagyományait; az idők során ezekkel egészítették ki a közvetlen kijelentéseket, amelyeket Izráel ősatyái kaptak Istentől. Bár a farizeusok az általuk tanított szabályokkal többnyire segíteni akartak Isten népének Istent tisztelni, nagyon sokszor éppen ellenkező célt értek el: elidegenítették a társadalom legalsó rétegeit, és táplálták a vallásos büszkeséget. Ez a vallásos lelkület képtelen volt elfogadni egy keresztre feszített Messiást, így Saul nem volt hajlandó elhinni, hogy Jézus az, akinek mondta magát. Ezért üldözte annyira az egyházat (Gal 1,13–15), és szállt szembe minden erejével a kereszténységgel. Csakhogy Isten még Sault is el tudta érni.

Saul megtérése

Amíg Isten meg nem mentette, Saul azt hitte, Isten ügyéért fáradozik, és munkája Isten kedvére való. Nem félt, és nem volt bűntudata. Látszólag minden rendben volt nála. Megfelelő oktatásban részesült a megfelelő tanítók részéről, és elismert családból származott (Fil 3,1–9). Egyre feljebb jutott a zsidó ranglétrán – aztán egyszer csak megállította Isten.

Isten kegyelemből mentette meg Sault, a Krisztusba vetett hit által. Jézus teljes mértékben szuverén úr volt Saul megtérése fölött, szembesítette Sault a bűnével. Vakító fényben tűnt fel előtte (ApCsel 9,3–4), aztán egyszerűen közölte korábbi üldözőjével, melyik városba menjen, és mit tegyen ott (9,5–6).

Saul megtérése arra tanít, hogy az evangélium üzenete nem csupán „a megfelelő személyeknek” szól. Saul mereven szemben állt Jézussal, és mélységesen elkötelezte magát a saját útja mellett, ám mindez nem jelentett akadályt Isten terve előtt. Isten mindenféle emberen és helyzeten keresztül képes munkálkodni, hogy magához vonja az embereket.

Arra is tanít Saul megtérése, hogy Krisztushoz menni személyes döntés kérdése, és még a legvalószínűtlenebb helyzetekben is abszolút lehetséges. Saul egész személyisége megváltozott; másképp látta a múltját, és új szemmel tekintett a helyzetére. Jézus kijelentését követően a jövővel kapcsolatban is megváltozott a szemlélete. Az évszázadok során rengeteg ember számára jelentett ilyen gyökeres, száznyolcvan fokos fordulatot a megtérés; a fordulópont pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus.

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ő pedig megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.

ApCsel 9,1-6
Szólj hozzá te is!