Hóseás prófétai szolgálatának az idejére a vallási és világi vezetők teljesen föladták azt az elsődleges kötelességüket, hogy hűséges példaképként hozzásegítsék az embereket ahhoz, hogy egyedül Istent imádják. Ehelyett mindenféle szörnyű bálványimádásra bátorítottak, azt támogatták, és arra terelték a népet, hogy hamis isteneknek hódoljon. Az 5. fejezet kemény szavakkal kezdődik, a küszöbön álló ítéletet hirdetve három csoportnak: a papoknak, Izráel népének és a királyi családnak. Isten elleni folyamatos lázadásuk ugyanis olyan méreteket öltött, hogy Isten nem hagyhatta – és nem is hagyta – szó nélkül. Meghirdette az ítéletet.

A 6. fejezet némi reménysugár a kilátástalan helyzetben. Arra emlékezteti Izráelt, hogy az isteni igazságosság mindig az isteni szeretetnek és az eljövendő megváltás ígéretének a hátterén valósul meg (Hós 6,1–3). De függetlenül attól, hogy azonnal bekövetkezik-e (ahogyan Izráel nem sokkal később meg is tapasztalta egy ellenséges nemzet támadása által), vagy csak később (ahogyan az idők végén számíthatunk rá mindannyian), a tökéletes és szent Istennek az ember hűtlensége és fékeveszett gonoszsága fölötti ítélete egészen bizonyosan meg fog történni. Mivel még a legodaadóbb igyekezet és a legkövetkezetesebb hűség sem üti meg Isten tökéletes igazságának a mércéjét, a jogos és elkerülhetetlen következmény, amely az emberiséget fenyegeti, az Istentől való örök elszakítottság, a harag és végső soron a halál.

Ez azonban még nem a történet vége. Bár tökéletesen igaz, hogy „a bűn zsoldja halál”, Isten közbelépett, hogy megteremtse az ő tökéletes mércéjének megfelelő egyetlen lehetséges elégtételt, és fölkínálja nekünk az ingyen elérhető alternatívát, amely „az örök élet Krisztus Jézusban” (Róm 6,23). Jézus nem azért jött, hogy a rossz embereket megjavítsa, hanem hogy a lelkileg halott embereket életre keltse, méghozzá „bővölködő” életre – hogyha egyedül belé vetik bizalmukat (Jn 10,10).

Hóseás próféciái olyan ítéletet hirdettek, amely utoléri Izráelt bálványimádó lázadása miatt, a jövőben pedig minden embert az utolsó ítéletkor. A nagy Bíró, Isten Fia, maga Jézus Krisztus egy nap majd kiosztja a szolgálat jutalmát a hűséges követőknek, illetve az igazságos büntetést a lázadásért és a hitetlenségért. Ő maga „megfizet mindenkinek cselekedete szerint” (Mt 16,27). Mivel Krisztus eleget tett a halálos ítéletnek azzal, hogy életét áldozta a kereszten, amikor eljön az Úr ítéletének napja, azok, akik rá bízták magukat, kiegyenlített számlát kapnak, bűneiket nem tulajdonítják nekik (Róm 4,7–8).

Halljátok ezt, papok, figyelj ide, Izráel háza, hallgass ide, királyi udvar, mert nektek szól az ítélet! Hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen!

HÓSEÁS 5,1