Én vagyok az élet kenyere – Jn 6,35.48. Jézus azzal a mennyei kenyérrel azonosította magát, amelyet Izráel népe evett a pusztában; ők azonban végül meghaltak. Jézus azt mondja, a hívők életének nem lesz vége, ha úgymond belőle esznek (6,51), vagyis benne hisznek, és őt követik.

Én vagyok a világ világossága – Jn 8,12. Jézus ismét visszautal az ősi Izráelre és arra a tűzoszlopra, amelyet követtek a pusztában (2Móz 13,21). Nagyon is helyénvaló, hogy Jézus a lombsátrak ünnepén teszi ezt a kijelentést a templom udvarán: ezen az ünnepen ragyogó fényekkel emlékeztek meg Izráel pusztai vándorlásáról. Jézus jobb és örök világosság; aki őt követi, az soha nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Én vagyok az ajtó és a jó pásztor a juhok számára – Jn 10,7.9; 10,11. Ezekkel a mondatokkal Jézus valószínűleg a jeruzsálemi Juh-kapura célzott (Neh 3,1.32), valamint a 23. zsoltárban szereplő pásztorra. Az áldozati juhokat és bárányokat a Juh-kapun át vitték a templomba, hogy feláldozzák őket, és így elégtételt biztosítsanak Izráel népének a bűneiért. Jézus azonban jobb kapu és jobb pásztor; rajta keresztül juthat be mindenki az örök bűnbocsánatra és üdvösségre, és ő a legfőbb pásztor, aki felüdíti mindazok lelkét, akik hisznek benne.

Én vagyok a feltámadás és az élet – Jn 11,25. Jézus akkor mondta ezt, amikor Márta a test végső feltámadására utalt, amelyről Dániel prófétált (Dán 12,2). Jézus elmagyarázza, hogy a feltámadás és az élet jóval több egyszeri eseménynél; egy személyben, egészen konkrétan őbenne található meg.

Én vagyok az út, az igazság és az élet – Jn 14,6. Mint az egyetlen bűntelen ember, aki valaha is járt a földön, egyedül Jézus volt képes megtartani Isten minden rendelkezését, parancsát és törvényét, ennélfogva Isten útján és az ő igazságában járni, amely életre visz (5Móz 26,17).

Én vagyok az igazi szőlőtő – Jn 15,1.5. Jézus abból a sok ószövetségi hivatkozásból merített, amelyben Izráel szőlőtőként jelenik meg (Zsolt 80,9–17; Ézs 5,1–7; Jer 2,21; Ez 15,1–8; 17,5–10; 19,10–14; Hós 10,1). Bár Izráel volt az a szőlőtő, amelyet Isten Egyiptomtól átültetett a hegyoldalra, végül kivágták (Zsolt 80,17), hamissá lett (Jer 2,21), és megsemmisült (Ézs 5,5). Jézus azonban az igazi szőlőtő. Ő tölti be Izráel azon ígéretét, hogy engedelmeskedik Isten parancsainak, és ő terem gyümölcsöt helyettük. Aki hozzá kapcsolódik, annak élete lesz, és sok gyümölcsöt terem (Jn 15,5).