Mózes élete végén, amikor tudta, hogy hamarosan meghal, és nem léphet be az ígéret földjére, még egyszer, újra Izráel népe elé tárta Isten szövetségi ígéreteit.

A bűn feletti ítélet – amelyet igen élesen látunk Ákán történetében – mindenkit el fog érni, aki nem akarja megbánni a bűnt, és Krisztusra bízni magát.

Józsué épített egy emlékhelyet, hogy emlékeztesse rá a népet: az ígéret földje Isten hűségéről tanúskodik.

Isten mennyei kenyérrel táplálta népét. Hogy ez a gondoskodás micsoda kedvesség volt részéről, azt még inkább kiemeli az a tény, hogy Isten népéből vég nélkül áradt a panasz Isten és az általa kijelölt vezetők ellen.

Ráháb története reménysugár a nagy pusztulás közepette azon pogány népek számára, amelyek azt a földet lakták, amelyet Isten az ő gyermekeinek ígért.

Azok, akik felismerik magukban a szomjúságot, és Jézushoz jönnek, megelégíttetnek. Sőt a Szentlélek élő víz folyamaival tölti be őket örökre, hogy soha ne szomjazzanak.

Isten alkalmanként egy-egy angyal formájában tette kézzelfoghatóvá jelenlétét Izráel népe számára.

A bűn a sötétségben tenyészik és növekszik, ezért azok, akik vágynak arra, hogy Istennek engedelmeskedjenek, szakítanak a sötétséggel, és bűneikkel Isten kegyelmének világosságába mennek.

Áront és fiait Isten különleges feladatra választotta ki: hogy papok legyenek, és így szolgáljanak Isten népe között. Közvetítő szerepet töltöttek be az emberek és Isten között azáltal, hogy a népet képviselték Isten előtt.

Jónás kisétál a halál torkából, majd hosszan gyalogol, mire eléri a várost, hogy betöltse küldetését. Amikor a király és Ninive lakói meghallják az üzenetet, megtérnek, és a város megmenekül.

Csakúgy, mint korábban Izráelnek, a mai egyháznak is Istenre kell bíznia magát, aki megszabadítja népét, de csakis azon az úton, amelyet ő készített Krisztusban.

A szombatnapi nyugalom Isten teremtésben adott rendjére utal, nevezetesen arra, hogy miután hat nap alatt megteremtette a világot, a hetediken megpihent, és megszentelte azt a napot.

Ámósz arra hívta fel a népet, hogy elsősorban a saját bűnösségükkel nézzenek szembe, és ne a körülöttük élő népek bűneivel foglalkozzanak.

Isten gyermekei nem azért élnek, hogy betartsák az összes szabályt, és aztán másokhoz hasonlítgassák az eredményeiket. Aki a törvény alatt él, annak a gőg a mozgatórugója. Aki a kegyelem alatt él, azt a szeretet hajtja.

A Törvény szabályozta az Ószövetség áldozati rendszerét, amely arra szolgált, hogy az ember kapcsolata rendben legyen Istennel. Ugyanakkor ez csupán halovány árnyéka volt Jézus áldozatának, amelyet akkor mutatott be, amikor eljött a földre, hogy megváltson bennünket a bűn terhétől.

A szivárvány Isten azon ígéretét jelképezi, hogy többé nem pusztítja el özönvízzel a földet. De ennél is fontosabb az, amire látványa emlékeztet, tudniillik hogy Isten hűségesen beteljesíti népének tett minden ígéretét.

Nincs senki a mi Istenünkhöz fogható! Ő szent és tökéletes minden szándékát és tettét illetően, lényege szerint tiszta és ragyogó szeretet és dicsőség. Nem is hasonlítható a különféle népek élettelen istenségeihez.

„Meddig rejtőzöl még, Uram…?” – teszi fel az őszinte kérdést Istennek a 89. zsoltár írója, aki lehetséges, hogy éppen Jeruzsálem pusztulását szemléli.

A történelem sok olyan vallási szereplőről számol be, aki kizárólagos lelki tudás birtokosának vallotta magát.

Isten Mikeás próféta által megüzente, hogy a világ Megváltója – a Dávid házából való, örökké uralkodó király – egy kis és jelentéktelen városból, Betlehemből származik majd

A megváltás a Jézus Krisztusban nyert üdvösség igen becses képe. Kegyelemből igazulhatunk meg, és ez kizárólag azért lehetséges, mert Jézus megváltott bennünket.

Amikor a szülők gyermeküket a megfelelő módon és mértékkel megbüntetik valamiért, akkor a gyermek hajlamos azt gondolni, hogy a szülei könyörtelenek, és nincsen bennük irgalom.

Isten részletes utasításokkal látta el népét a pusztában. A tábor közepén állt a gyülekezet sátra – a szent sátor –, és az egész népnek e körül kellett elrendeződnie.