Az embert Isten úgy teremtette, hogy tiszta szívvel élvezze Istent. Amikor Ádám és Éva elfordult Istentől, és inkább a bűnt választotta, mindaz, ami addig tökéletes volt – beleértve az emberi szívet –, elromlott. Ez az Istennel szembeni engedetlenség elválasztotta az embert Teremtőjétől. Ádám bűne azután az egész emberi fajra átöröklődött. Ennek az eredeti bűnnek a gyökere minden fogantatásban benne van, és minden embernél különféle elkövetett bűnökhöz vezet. Azaz – teológiai kifejezéssel élve – az Ádámtól és Évától örökölt eredendő bűn következménye, hogy az emberek bűnöket követnek el. Mert minden ember vétkezett Isten ellen, hiszen eltér törvényétől, és nem teljesíti elvárásait (Róm 3,10).

Isten pedig egészen egyértelművé tette, hogy mit vár el. Közölte az engedetlenségre vonatkozó figyelmeztetéseit. Meghatalmazott prófétái révén emlékeztette rá az embereket, hogy milyen az engedelmességben élt élet, szemben a bűn miatti halállal. Ennek ellenére az emberi szív veleszületett alapbeállítottsága az engedetlenség és az önzés.

Az ember szívének romlottságára nem az a megoldás, hogyha erősebben törekszik a jóra, vagy ha megpróbálja megváltoztatni a viselkedését. Erőltetett vagy magától bekövetkező fejlődést várni teljesen reménytelen (Jer 17,9). Bűnös voltunk nem merül ki abban, hogy önzők vagyunk, vagy nem vagyunk elég kedvesek, hanem képes eljuttatni az embert a legmélyebb sötétségbe és gonoszságba is, messze Isten életet adó útjaitól (Mt 15,19). Az embernek újjászületésre, új szívre van szüksége. Ezékiel próféta meghirdette, hogy egy napon Isten elhozza a gyógyulást a bűn betegségéből: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26)

Jézus eljött a világba, és bűntelen életet élt. A tökéletes áldozatként odaadta magát, hogy az emberiség minden bűnéért megfizessen. Föltámadt a halálból, s ezzel örökre legyőzte a halál hatalmát. Bárkinek, aki hisz benne, és rábízza magát az ő megváltó művére, meg vannak bocsátva a bűnei. Mindennek tetejébe a Jézusba vetett hit az embernek megadja azt, amire oly nagy szüksége van: az új szívet. Mindenki, aki benne hisz, új teremtés (2Kor 5,17). A Szentlélek ereje által a hívők képesek félretenni régi, megromlott önmagukat és magukra ölteni az újat, amelyet a Jézusban való hit teremt.

Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!

JEREMIÁS 17,9