Minden hívőnek megvan a maga útja. Ezt Isten hozzáigazítja az általa ajándékozott képességekhez, és a mindenkori tapasztalatainkhoz. Soha nem kell túl nagyot ugranunk, de erőfeszítés, és hitbeli bevállalás sokszor kellhet a továbbhaladáshoz. Az Ige tudatja, hogy: „Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Róma 8,30). Ez gondos törődésre utal, és valóban a mennyei Apánk odafigyel életutunk minden pontjára, elágazására, és a továbbjutás esélyének felkínálására is.

Az egyénekhez hasonlóan van életútja minden szolgálatnak, közösségnek és gyülekezetnek is. Ez történik az Ez az a nap! körül is, amelyik bizonyos értelemben elérte pályájának a csúcsát a tavalyi Puskás stadionbeli rendezvényével. 25 év küzdelme valósította meg a látást, benne sok-sok tanulsággal. A kérdés adott volt, hogy az ország legnagyobb létesítményében tartott összejövetel után merre vezethet az út. Gondoltuk, most amolyan nyugdíjas-szerű időszak következik, de pont ellenkezőleg történt. Soha nem volt ennyi nagy rendezvényünk ilyen rövid időszakon belül. Március közepétől június közepéig, ebben a három hónapban már volt Nick Vujicic, Veszprém, és lesz Madrid (május 26.), Pula (június 3.) és Debrecen (június 10.).

Egy képi hasonlattal szemléltetve a Puskás egy hatalmas sas volt, ám a sasfészekből kis sasok repültek ki több irányba is – némelyik külföldre. A nagy rendezvényeknek megvan a speciális rendezési menetrendje, és mintha az lenne a feladat, hogy ezt a 23 év alatt felgyűlt tapasztalatanyagot adjuk tovább. Veszprémi szervező kollégáinknak, a debreceni jeles csapatnak, majd horvát barátainknak, és a madridi gyüliknek is. Ha erre vezet az út, akkor erre megyünk, és kimozdulva saját világunkból, elképesztően tehetséges és áldott emberekkel találkozunk. Lelkesek, sok tapasztalattal bírók, odaadóak, és elvégzik ott helyben azokat a teendőket, amelyek szükségesek a rendezvény lebonyolításához. Az igaz, hogy átadunk némi tudást és tapasztalatot, de kölcsönösen sokat tanulunk egymástól.

Minden együttesnek megvan a maga története, hogy miként jutott hozzánk, és a két külföldi helyszín is egyedi módon került a képbe. Pula azzal az amfiteátrummal egy jelenség, amelyben soha nem volt még dicsőítő összejövetel. Itt, ahol mártírokat öltek az oroszlánok, egészen különleges lesz imádni Istent, aki erőt adott nekik, hogy az életüket is odaadják a hitükért. Különleges öröm, szenvedni az Úrért és az ő igazságáért – tudatja az Írás. Amikor pedig feltűnt a Hillsong UNITED, akkor ez az aréna, ami ott van a tenger mellett, összeforrott az Ocean-t éneklő együttessel. Mint kiderült, az egyik helyi közösség 30 éve imádkozott azért, hogy egy ilyen alkalom legyen az ókori létesítményben. Most eljött az ideje. Rengeteg huzavona volt műemlék jellege miatt az engedélyekkel, de több hónap után megadták. Itt eddig csak világsztárok léptek fel, közülük is kevesen.

Madrid pedig egy e-maillel indult, az év első napjaiban, amikor egy odaköltözött magyar származású dicsőítésvezető keresett meg bennünket, hogy csináljunk valamit együtt a közösségével. Sok beszélgetés után kiutaztunk, több spanyol vezetővel is egyeztettünk, és utána született meg a döntés, hogy ott is elindulnánk egy felekezetközi dicsőítő alkalommal. Kapóra jött Israel Houghton jelentkezése, aki részben latinos számokat is énekel, tehát pont illik a spanyol közegbe. Ezzel együtt egyedi nehézségei vannak annak, ha háromezer kilométerre szervezel valamit. A zoom segít, de Debrecen azért közelebb van, és ismerjük a magyar közeget, a madridit pedig fokozatosan értjük meg. A történelmüket, az egyházak egymáshoz való viszonyát, a vezetőket, a zenészeket és a szervezőket. Ami viszont közös, hogy mindenhol szükséges a közösségek összefogása. Dicsőíteni pedig mindenki tud, mert ez az a tevékenység, amelyik átnyúlik az örökkévalóságba. A többi szolgálatra odaát már nem lesz szükség, de az imádat az örökkévalóságban is jelen lesz. Jézus körül jövünk össze – itt is és majd ott is.

Erről szól az Ez az a nap! – immár külföldön is, és ahová még elvezet az utunk. Egy biztos: mi szeretnénk végigmenni az életpályánkon, és ami abban van, azt megélni. Mert ezt az alakítja, aki a legjobban szeret bennünket a világon. És ez adja az állandóságot és a biztonságot a sokféle változó tényező között. Ő, aki nem változik, akihez bármikor oda lehet menni, s aki a legjobbat szánja nekünk. Mindig és mindenkor.