Amikor közeledik egy rendezvény – most pedig egyszerre három is –, akkor hallatlanul nagy igénybevétel jelentkezik a rendezőknél. Már hetekkel, napokkal előtte szinte megválaszolhatatlan mennyiségű e-mail vár válaszra, az intéznivalókról nem is beszélve. Igyekszünk mindent időben, jól és hibátlanul elvégezni, de csúszhatnak és kimaradhatnak teendők. Nagy nyomás nehezedik ránk, és az elmúlt évtizedekben meg kellett tanulnunk kezelni ezt az időszakot. Ugyanezt éli át minden szervező, vizsgára készülő diák vagy egy határidős munka leadója. 

Tudatosítani kell magunkban, hogy tilos az aggódás, mert az szimplán csak arra jó, hogy bennünket gyötörjön, és gyengítsen. Ez a legfontosabb, amit ki kell iktatnunk. Még akkor is, ha olyan hihetőnek tűnnek az érvei – csak rossz hatása van, nem szabad beengedni a gondolataink közé.

Ha ezt ki is iktatjuk, akkor is itt marad a nagyfokú igénybevétel nyomása, és ez kelti a stresszt, ami pedig számos betegséget kiválthat, vagy felerősíthet.

Ekkor kell szétválasztani a teendőket és a rossz nyomást, ami mellé szegődne. A teendőkre x időnk és energiánk lesz, és amennyit, és ahogyan tudunk, annyit és úgy elvégzünk. Amire nem futja, arról sokszor kiderül, hogy nem is volt annyira fontos.

És itt lép be a hit, az Isten iránti bizalom, hogy amire – a legjobb szándék és erőfeszítés mellett – nekem nem futja, vagy nem veszem észre, vagy túlnő rajtam, arra neki gondja lesz, azt ő kezeli.

Ez is csökkenti a feszültséget. A másik pedig tisztán technikai jellegű. A stressz olyan, mint a húson a mócsing. Le kell vágni, mert azt rossz fogyasztani. Amikor a teendőkkel együtt érkezik a nyomás is, akkor azt egy félreeső szobába kell irányítani, és bezárni annak az ajtaját.

Nem fogadom el a feszültséget, csak a teendőt, amit pedig megpróbálok a lehető legjobban elvégezni.

Azt sem szabad elfogadnunk, ha más helyezne ránk egészségtelen nyomást, azt is le kell rázni magunkról. A legjobb teljesítmény a szükségtelen feszültségektől mentesen érhető el.

Most három héten belül érkezik: Madrid, Pula és Debrecen a maguk egyedi problémáival.

Jöhetnek a teendők, állunk elébük – jönnek is. Ám a stressznek igyekszünk útját állni, másfelé terelni, „lenyesni a húsról”. 

Megtanulható, egyre jobban alkalmazható, és ezzel egyre szabadabb érzésekkel lehet még nagyon összetett feladatokat is elvégezni. Ezt tanulgatjuk, mert meg kell védeni magunkat, hogy szabadon és örömmel élhessünk a napjainkat. Még a sokféle teendő közepette is.