Sámuel azt gondolta, hogy Éli hívja, ezért megkérdezte, hogy mit kíván tőle. Miután ez háromszor is megismétlődött, Éli rájött, hogy bizonyára Isten szólítja Sámuelt. Ezért azt mondta neki, hogy feleljen így a hívásra: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,9) Éli tudta, hogyha Isten szól, arra az embernek oda kell figyelnie. Isten egy olyan korban hívta el Sámuelt a prófétai szolgálatra, amikor Isten népének nagyon nagy szüksége volt arra, hogy valaki Isten üzenetét közvetítse számára. Isten Sámuelt bízta meg azzal, hogy átvezesse népét a bírák korából a királyság korszakába.

Sámuel népe nagy prófétája és papja lett, aki később Izráel első két királyát, Sault és Dávidot fölkente. A Biblia azt mondja: „Sámuel pedig fölnövekedett, és az Úr vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.” (3,19) Isten nagy feladatra hívta el Sámuelt, amely azzal kezdődött, hogy Sámuelnek meg kellett hallania Isten szavát.

Ez a téma végighúzódik az egész Szentíráson. Amikor Isten valakit arra hív, hogy népét vezesse, azt gyakran egy olyan időszak előzi meg, amelyben az illetőnek meg kell hallania Isten szavát. Dávid már felkent király volt, de mielőtt elfoglalhatta volna a trónt, éveken át pásztorként szolgált, és Isten szavát kellett hallgatnia. Pál apostolt Isten arra hívta el, hogy nagy misszionárius legyen, de mielőtt nekikezdhetett volna a munkának, három évet töltött azzal, hogy Istent hallgassa (Gal 1,16–18). Jézustól is azt tanulhatjuk, hogy semmit nem tett úgy, hogy előzőleg ne szólt volna hozzá az Atya (Jn 5,19; 8,28; 12,49).

Később pedig azt mondta a tanítványoknak, hogy Isten a Szentlélek által szól majd hozzájuk, aki megmutatja nekik a helyes utat (Lk 12,12; Jn 16,13). Amikor valaki Jézus tanítványa lesz, megkapja a Szentlélek ajándékát, aki beköltözik a szívébe. Ekkor kezdődik el az a tanulási folyamat, amelynek során az ember képessé válik arra, hogy fölismerje a Szentlélek szavát, és összhangba kerüljön Istentől kapott elhívatásával. A hívő keresztényeknek az a dolguk, hogy hallgassanak Isten szavára, amely megszólal a Lélek és az Ige által, és ahogy Sámuel tette, ők is azt mondják: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.

1SÁMUEL 3,8–10