Lelkiség

Mózes élete végén, amikor tudta, hogy hamarosan meghal, és nem léphet be az ígéret földjére, még egyszer, újra Izráel népe elé tárta Isten szövetségi ígéreteit.

A bűn feletti ítélet – amelyet igen élesen látunk Ákán történetében – mindenkit el fog érni, aki nem akarja megbánni a bűnt, és Krisztusra bízni magát.

Józsué épített egy emlékhelyet, hogy emlékeztesse rá a népet: az ígéret földje Isten hűségéről tanúskodik.

Isten mennyei kenyérrel táplálta népét. Hogy ez a gondoskodás micsoda kedvesség volt részéről, azt még inkább kiemeli az a tény, hogy Isten népéből vég nélkül áradt a panasz Isten és az általa kijelölt vezetők ellen.

Ráháb története reménysugár a nagy pusztulás közepette azon pogány népek számára, amelyek azt a földet lakták, amelyet Isten az ő gyermekeinek ígért.

Azok, akik felismerik magukban a szomjúságot, és Jézushoz jönnek, megelégíttetnek. Sőt a Szentlélek élő víz folyamaival tölti be őket örökre, hogy soha ne szomjazzanak.

Isten alkalmanként egy-egy angyal formájában tette kézzelfoghatóvá jelenlétét Izráel népe számára.

A bűn a sötétségben tenyészik és növekszik, ezért azok, akik vágynak arra, hogy Istennek engedelmeskedjenek, szakítanak a sötétséggel, és bűneikkel Isten kegyelmének világosságába mennek.

Áront és fiait Isten különleges feladatra választotta ki: hogy papok legyenek, és így szolgáljanak Isten népe között. Közvetítő szerepet töltöttek be az emberek és Isten között azáltal, hogy a népet képviselték Isten előtt.

Jónás kisétál a halál torkából, majd hosszan gyalogol, mire eléri a várost, hogy betöltse küldetését. Amikor a király és Ninive lakói meghallják az üzenetet, megtérnek, és a város megmenekül.

Csakúgy, mint korábban Izráelnek, a mai egyháznak is Istenre kell bíznia magát, aki megszabadítja népét, de csakis azon az úton, amelyet ő készített Krisztusban.

A szombatnapi nyugalom Isten teremtésben adott rendjére utal, nevezetesen arra, hogy miután hat nap alatt megteremtette a világot, a hetediken megpihent, és megszentelte azt a napot.

Ámósz arra hívta fel a népet, hogy elsősorban a saját bűnösségükkel nézzenek szembe, és ne a körülöttük élő népek bűneivel foglalkozzanak.

Isten gyermekei nem azért élnek, hogy betartsák az összes szabályt, és aztán másokhoz hasonlítgassák az eredményeiket. Aki a törvény alatt él, annak a gőg a mozgatórugója. Aki a kegyelem alatt él, azt a szeretet hajtja.

A Törvény szabályozta az Ószövetség áldozati rendszerét, amely arra szolgált, hogy az ember kapcsolata rendben legyen Istennel. Ugyanakkor ez csupán halovány árnyéka volt Jézus áldozatának, amelyet akkor mutatott be, amikor eljött a földre, hogy megváltson bennünket a bűn terhétől.

A szivárvány Isten azon ígéretét jelképezi, hogy többé nem pusztítja el özönvízzel a földet. De ennél is fontosabb az, amire látványa emlékeztet, tudniillik hogy Isten hűségesen beteljesíti népének tett minden ígéretét.

Nincs senki a mi Istenünkhöz fogható! Ő szent és tökéletes minden szándékát és tettét illetően, lényege szerint tiszta és ragyogó szeretet és dicsőség. Nem is hasonlítható a különféle népek élettelen istenségeihez.

„Meddig rejtőzöl még, Uram…?” – teszi fel az őszinte kérdést Istennek a 89. zsoltár írója, aki lehetséges, hogy éppen Jeruzsálem pusztulását szemléli.

A történelem sok olyan vallási szereplőről számol be, aki kizárólagos lelki tudás birtokosának vallotta magát.

Isten Mikeás próféta által megüzente, hogy a világ Megváltója – a Dávid házából való, örökké uralkodó király – egy kis és jelentéktelen városból, Betlehemből származik majd

A megváltás a Jézus Krisztusban nyert üdvösség igen becses képe. Kegyelemből igazulhatunk meg, és ez kizárólag azért lehetséges, mert Jézus megváltott bennünket.

Amikor a szülők gyermeküket a megfelelő módon és mértékkel megbüntetik valamiért, akkor a gyermek hajlamos azt gondolni, hogy a szülei könyörtelenek, és nincsen bennük irgalom.

Isten részletes utasításokkal látta el népét a pusztában. A tábor közepén állt a gyülekezet sátra – a szent sátor –, és az egész népnek e körül kellett elrendeződnie.

Izráel népe hajlamos volt zúgolódni az Úr és az általa kijelölt vezetők ellen.

Zofóniás úgy mutatja be Istent, mint aki elég hatalmas ahhoz, hogy megmentse népét, és aki együtt van velük.