Lelkiség

Isten egyházának látnia kell, hogy mi Isten terve a világra nézve, ezt pedig egyértelműen kinyilatkoztatta Igéjében. Ezért az egyház feladata az, hogy részt vegyen Isten megváltó tervének a megvalósításában.

Az 1Sám 16. fejezete megfelelő drámaisággal mutatja be az olvasónak Dávidot, a betlehemi pásztorfiút, akiből a legkevésbé sem néznénk ki, hogy hős lehetne.

Izráel történetének azon a pontján, amikor Saul Dávid életére tört, polgárháború kitörése fenyegette az országot, és félő volt, hogy kettészakad.

Amikor Józsué átvette Mózestől Izráel vezetését, és bevitte a népet az ígéret földjére, akkor Isten arra biztatta őt, hogy legyen erős és bátor.

Az 1Sám 28. fejezetében Saul Istennel szembeni engedetlenségének az utolsó megnyilvánulásáról olvashatunk.

Abnér, Saul fővezére és testőrségének vezetője kétségkívül sok szenvedést okozott Dávidnak, mivel Saul kívánsága szerint és parancsa alapján arra törekedett, hogy megölje őt.

Ézsaiás próféciái bátorították és reménnyel töltötték el Isten népét, mert Istenre irányították a figyelmet, aki az erő és szabadulás egyetlen forrása.

Ezékiás szűklátókörűségben szenvedett. Ez az emberiség egyik legnagyobb gyöngéje.

A fájdalmak férfia az e világon megtapasztalható legrosszabbat élte át, és végül győztesen került ki belőle a másik oldalon. Ez az az ok, amely miatt a hívők az örökkévalóságig dicsérik őt.

Ézsaiás idején az ország tele volt jogtalansággal. Az emberek látszólag vallásosak voltak, valójában azonban megbotránkoztató módon semmibe vették a körülöttük élő rászorulókat.

Jézus magára vette azt, amit mi érdemeltünk volna, azért, hogy miénk lehessen az, amit nem érdemlünk meg.

A „Szentháromság” kifejezést a 2. és 4. század között alkották meg a keresztény hit egyik alaptanításának az összegzésére.

Az ember szívének romlottságára nem az a megoldás, hogyha erősebben törekszik a jóra, vagy ha megpróbálja megváltoztatni a viselkedését.

A Jer 29,11 verse egykor a szétszóratásban élő nép számára jelentett reménységet a jövőjük tekintetében, a mai hívők számára pedig az eljövendő örök megváltásnak és annak a reményét hordozza, hogy egyszer majd Istennel élhetünk.

Büntetésül a nép állandó és következetes engedetlensége miatt Isten megengedte, hogy Babilon leigázza Júdát. De Istennek nem az volt a szándéka, hogy Babilon végleg uralkodóvá váljék népe fölött.

Amikor nehezen hisszük el, hogy mire képes Isten, akkor az Ez 37,1–14 része segíthet nekünk abban, hogy ne feledjük, micsoda nagy dolgokat tett, és hogy számára semmi nem lehetetlen.

Áron (Izráel főpapja) és Jézus (a nagy főpap) szolgálata néhány szempontból hasonló, mégis alapvetően más a kettő.

Izráel népe azt az utasítást kapta, hogy foglaljon el egy olyan országot, amelyet már mások laknak. Ez kétségtelenül félelmetes feladat volt egy olyan nép számára, amely hosszú ideig a pusztában vándorolt.

A Szentháromság Isten kegyelmesen fáradozik a keresztény hívők érdekében, hogy megtapasztalhassák az Isten szerinti élet áldását.

Isten törvénye azért igaz, mert Isten lényéből fakad, aki mindennek a Teremtője. Ki tudhatná a legjobban, hogy miként jó élni, ha nem az, aki az egész életet kitalálta és megteremtette?

A zsoltárírók az egész könyvben végig újra és újra megerősítik az Isten szerető kegyelméről szóló igazságot, a 118. zsoltárnak pedig kifejezetten az ismételgetés az eszköze.

A páska ünnepe Isten népének az egyiptomi szolgaságból való csodálatos szabadulására emlékeztet.

Isten szava Krisztus előtt évszázadokkal előrevetítette a keresztre feszítést mint kivégzési módot, mégpedig úgy, mint amely a Messiással is meg fog történni, halálát okozva.

Senki sem szereti, hogyha hibáztatják. Ez az egyik jellemzője az ember bűnös természetének. A bűn önzővé és védekezővé tesz bennünket.

Jézus mindenkor emlékezik, és emlékezteti az Atyát gyermekeinek tett ígéreteire. Jézus emlékezik, és emlékeztet, hogy a tartozás rendezve van halála és feltámadása által.

Isten lépései néha érthetetlenek gyermekei számára. Viszont ellenségei számára egészen más nehézség adódik, amikor Isten cselekszik: ők képtelenek egyáltalán fölismerni, hogy az események mögött Isten áll.

Jézus az egyetlen tökéletes ember, aki valaha élt. Teljes mértékben ember volt, minden emberi érzelmet átélt, mégis bűntelen maradt.

Isten üdvtörténete ma is folytatódik. Ma is elhív embereket a bűn sötétségéből a vele való közösségbe.

Az áldozatokat nem azért mutatták be, mert az Úrnak bármire szüksége lett volna. Ezek a hálaadás és a bűnbánat gondosan végrehajtott gesztusai voltak, amelyek kifejezték Istennek, a Teremtőnek és Bírónak az Izráellel kötött szövetségét.

Ahogy Izráel Egyiptom rabszolgája volt, és saját erejéből nem tudott szabadulni, ugyanúgy minden ember a bűn rabszolgája, és az egyetlen reménye a szabadulásra az, amit Krisztus tett értünk.

Mai trend evangelikál körökben, hogy a szociális érzékenységet hangsúlyozzák, amelybe beletartozik a gyengék és rászorulók támogatása. Ebben azonban semmi újdonság nincs.

Mózes élete végén, amikor tudta, hogy hamarosan meghal, és nem léphet be az ígéret földjére, még egyszer, újra Izráel népe elé tárta Isten szövetségi ígéreteit.

A bűn feletti ítélet – amelyet igen élesen látunk Ákán történetében – mindenkit el fog érni, aki nem akarja megbánni a bűnt, és Krisztusra bízni magát.

Józsué épített egy emlékhelyet, hogy emlékeztesse rá a népet: az ígéret földje Isten hűségéről tanúskodik.

Isten mennyei kenyérrel táplálta népét. Hogy ez a gondoskodás micsoda kedvesség volt részéről, azt még inkább kiemeli az a tény, hogy Isten népéből vég nélkül áradt a panasz Isten és az általa kijelölt vezetők ellen.

Ráháb története reménysugár a nagy pusztulás közepette azon pogány népek számára, amelyek azt a földet lakták, amelyet Isten az ő gyermekeinek ígért.