Keresztre feszítés
Jézus, aki teljes mértékben ártatlan volt minden bűn és törvényszegés tekintetében, a világ legborzalmasabb és legszégyenteljesebb büntetését szenvedte el.
Jézus, aki teljes mértékben ártatlan volt minden bűn és törvényszegés tekintetében, a világ legborzalmasabb és legszégyenteljesebb büntetését szenvedte el.
Az Úr visszatérésének napja hirtelen jön el. Pál ezt a tényt bátorításnak szánta a gyülekezet számára, hogy tartsanak ki a szenvedésben, és ne csüggedjenek el, ha a gyülekezet tagjai közül sokan meghalnak, mielőtt Krisztus visszatérne.
Jézus azért jött el a földre, hogy mentőakciót indítson, megkeresve és megmentve a lelkileg elveszetteket.
Ha valaki embereket segít Istenhez közelebb kerülni a zene által, akkor azt érdemes átgondoltan tenni.
Mindenütt életek változtak meg, ahol csak hirdették az evangéliumot. Pál és Szilász láthatták, hogy sokan hitre jutnak Jézus Krisztusban Thesszalonikában, ebben a tehetős európai kereskedelmi központban.
A János evangéliumában szereplő csodák közül az egyik legdrámaibb az, amikor Jézus feltámasztja Lázárt.
Aki a dicsőítésben szolgál, annak tudnia kell, hogy ő érzékeny alkat. Ez van, amikor előny, ám van, amikor fokozottan vigyáznia kell.
A kolosséiakhoz írt levél egyedülállóan hangsúlyozza Krisztus kozmikus uralmát. Jézus a feje népének, az egyháznak.
Jézus szavai és tettei által isteni egyensúlyt mutatott be – odafigyelt azokra, akik testi szükségektől szenvedtek, ám sosem feledkezett meg a lelki szükségletek elsőbbségéről.
A keresztényeknek minden helyzetben lehet örömük, még a szörnyű szenvedésben is. Pál élete bizonyítja ezt az állítást; a filippieknek is azért írt, hogy emlékeztesse őket rá: ők is találhatnak örömöt a szenvedésben.
Amikor Keresztelő János prédikálni kezdett a pusztában, özönlöttek hozzá az emberek. Bemerítette azokat, akik megvallották bűneiket, a kegyes vallási vezetőket pedig megdorgálta elbizakodottságukért (Mt 3,7–10).
Ha Dávid király ma élne, csak kapkodná a fejét, mert nemcsak egyszer kellene vigyáznia erkölcseinek tisztaságára, hanem folyamatosan. A mai dicsőítőknek is vigyázniuk kell, mert ez egy érzékeny terület.
Efezus az Ázsia nevű római provincia fővárosa volt; itt haladt át a Római Birodalom egyik legfőbb útvonala. Elhelyezkedésénél fogva multikulturális, kozmopolita város volt; nagy nyüzsgés jellemezte, és nagy befolyással bírt.
Jézus többet tanított a pokolról, mint a mennyről. A szegény Lázárról szóló példázatával feledhetetlen képet tárt elénk a jelenlegi és az eljövendő életről.
Aki a nyilvánosság előtt vezet dicsőítést, az kényes helyzetben van. Szerepelnie kell, de nem az övé a főszerep. Egy szimbolikus oltárt állít, és ami ott történik, annak az illata csak felfelé szállhat.
Hogyan válhatnak igazzá a bűnös emberek a szent Isten előtt? Ez a kérdés létfontosságú ahhoz, hogy megértsük Pálnak a galatákhoz írt levelét és az egész Bibliát.
Amikor a Miatyánkot imádkozzuk, várakozás van bennünk Isten országára, ahol újjá lesz a teremtett világ, és teljesen megszűnik a bűn minden hatása.
A korinthusi gyülekezetben burjánzó bűn nemcsak azoknak ártott, akik részesek voltak benne, hanem a gyülekezet tanúságtételét is aláásta.
Jézus azt a stratégiát választotta a világ elérésére és befolyásolására, hogy emberekkel foglalkozott, aztán megbízta őket, hogy legyenek a követei.
Az első korinthusi levél általános hangvétele erőteljes és szenvedélyes, Pál mégis azzal zárja, hogy emlékeztet az evangéliumból nyerhető nagy reménységre.
A nagy missziói parancs (Mt 28,19–20) Krisztus tekintélyén nyugszik, amelyről az előző vers beszélt.
Pál apostol ezzel a teológiai értekezéssel az evangélium üzenetét kívánta összefoglalni egy olyan gyülekezet számára, amely a kor kultúrájának kulcsfontosságú központjában helyezkedett el.
A Jézus megfeszítéséhez vezető események közvetlenül párhuzamba állíthatók azzal, amit az Ószövetség prófétált a Messiásról mint szenvedő szolgáról. De nemcsak Jézus töltötte be az ószövetségi próféciákat, hanem mások is körülötte.
A Jézusról szóló üzenetnek nem lehet gátat vetni. A Jézus által kínált reménység átformáló üzenetét a zöldfülű tanítványok maroknyi csapata alig harmincöt év alatt eljuttatta Jeruzsálemtől Rómáig.
Jézus először arra kérte tanítványait, mondják el neki, mások kinek tartják, aztán azt is, hogy ők kinek tartják.
János egyetlen egyértelmű céllal ír: meg akarja mutatni, hogy Jézus az út az örök életre (Jn 20,31).
Jézus gyakran tanította a sokaságot és követőit példázatok – erkölcsi vagy lelki igazságot szemléltető történetek – útján.
Bár Lukács soha nem találkozott Jézussal személyesen, egyértelmű, hogy életét gyökeresen megváltoztatta az az üzenet, amelyet azoktól hallott, akik viszont találkoztak vele.
Jézus hatalmat adott az apostoloknak arra, hogy kiűzzék a gonosz lelkeket, és meggyógyítsák a betegeket; ezeket addig csak Jézus tudta megtenni.
A Jézus gyógyító csodáiról szóló történetek előrejelzik a gyógyítás végső csodáját, amely a kereszten ment végbe.
Jézus Isten Fia. Ezt üzeni Márk evangéliuma, ez az eseménydús beszámoló Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az életéről és a tetteiről.
Amikor Gábriel közölte Máriával, hogy fia születik, az angyal egy olyan ígéretre hivatkozott, amely az egész Ószövetséget végigkísérte. Mária gyermekét a Magasságos Fiának hívják majd, és ő uralkodik atyjának, Dávidnak a trónján.
A világ tele van rossz hírekkel, és az összes rossz hírt visszavezethetjük az Éden kertjéig, ahol Ádám és Éva engedetlenek lettek Isten iránt (1Móz...
Az Atya megerősítette a Fiú kilétét megkeresztelkedésekor. Bár Jézus bűntelen volt, készségesen alávetette magát János keresztségének. Ezzel a tettével is azonosult azokkal, akiknek a megmentésére jött.
Máté evangéliuma kihirdeti, hogy Jézus a királyok Királya, akit oly régóta várnak már – akire az egész Ószövetség mutat.
Valakinek és valahova szántak bennünket. Ez a valaki Jézus, a hely pedig a menny. Isten megígéri, hogy minden gyermeke – bárki, aki Jézusba veti hitét, hogy általa megmeneküljön a bűntől és az örök haláltól – örökké vele fog élni a mennyben (Lk 24,23–24; Jn 1,12; 3,16; 1Thessz 5,10). De milyen lesz pontosan ez az örök élet Jézussal a mennyben?
Nem sokkal feltámadása után Jézus megjelent követőinek, és kijelentette: „…erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.” (ApCsel 1,8) Erőteljes bizonyságtétel. Ez Jézus szándéka az egyházzal.
Nyugaton egy időben állandóan azt lehetett hallani: „Jézus a válasz.” Voltak, akik ráuntak erre a felszínes megállapításra, és cinikusan így feleltek: „Jó, de mi a kérdés?” Ebben a gúnyos visszakérdezésben valójában ott rejlik az igazság értékes gyöngyszeme, mert nem érthetjük meg saját kérdéseink mélységét, amíg nem értjük saját magunkat mint kérdezőket.
A „létezik-e Isten?” kérdés után (melyre Isten azt válaszolja: „Vagyok”, 2Móz 3,14) a következő kérdés, amely a legmélyebb formáló hatást gyakorolhatja az életünkre, így hangzik: „Miért teremtette Isten a világot?”
Valami baj van az emberiséggel. Megpróbálhatjuk a legjobb oldalunkat mutatni a világnak, de a lényünk mélyén ott rejtőzik a gonoszság. Ha tagadjuk ennek a valóságát, a történelem fölött hunyunk szemet, hiszen az emberiség zűrös múltja annak a bukott természetnek állít emléket, amelyet mindnyájan magunkban hordozunk.
Talán felmerül a kérdés: „Hogyan lehet felfogni egy ilyen hatalmas történetet? Hol vágjak bele, hogy jobban megérthessem a Biblia teljes üzenetét?” A Bibliát úgy lehet a legjobban megérteni, ha hatfelvonásos történetként tekintünk rá: Kezdetek. Lázadás. Nép. Megváltó. Egyház. Örökké. Ha futó pillantást vetünk ezekre a felvonásokra, mindegyikben megláthatjuk Jézust.
A 2021. július 24-i Ez az a nap!-on minden résztvevőnek egy Jézus-Bibliát fogunk ajándékozni. Az alábbi cikkben az amerikai Passion mozgalom – mely eredetileg kiadta a Jézus-Bibliát – vezetője, Louie Giglio ír a kiadványról.