A korai egyház idejében a zsidó vezetésnek köszönhetően állandósult ez az üldözés. Történetileg ők voltak Isten választott népe, Izráel. Csakhogy magától értetődőnek vették Isten kedvességét, és a szívük mélyén nem bíztak igazán Istenben. Gőgösek lettek: azt hitték, az őseik által meghatározott külső cselekedetekkel kiérdemelhetik Isten jóindulatát, és ez meg is mutatkozott abban, ahogyan az életüket élték. Sok zsidó elképesztő eréllyel üldözte az egyházat. Jézust istenkáromló lázadónak tekintették, és minden eszközzel igyekeztek megakadályozni, amit a korai egyház tett Jeruzsálemben és környékén.

Jézust üldözték, és figyelmeztette rá követőit, hogy nekik is részük lesz üldöztetésben (Jn 16,33). A zsidó vezetők büszkeségükben azt hitték, azt teszik, amit tenni kell ahhoz, hogy elnyerjék Isten tetszését és jóindulatát, Jézus azonban gyökeresen eltérő álláspontot képviselt. Jézus azért jött, hogy betöltse a törvényt, amelyet ezek az emberek annyira aprólékosan betartottak (Mt 5,17), mégsem vették észre, hogy az egész Ószövetség végig Jézusra mutatott (Lk 24,27).

Jézus azt tanította követőinek, hogy az üldözés valóságos, és közeledik. „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.” (Jn 15,18–21)

Jézus ígérete ma is áll, amikor az egyház világszerte sokfelé ütközik ellenállásba, és él át üldöztetést. Az üldözöttek erőt meríthetnek abból, hogy Jézus önként viselte el a kegyetlen üldözést, és halt meg a kereszten, így akármilyen nyomorúság éri is őket, Jézus valóban legyőzte a világot (16,33). Az egyházat inspirálhatja az, ahogyan Jézus viselkedett az üldözés során, és továbbra is viheti az üzenetet Isten végtelen szeretetéről az elveszett világnak.

Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Ez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.

ApCsel 12,1-5