Mindenki tapasztalt már szenvedést. A jelenlegi COVID-19 világjárvány idején sokan élnek át egészségügyi válságokat és szeretteik elvesztését. A szenvedés nem új jelenség, hiszen a történelem során az emberek mindig átélték a fájdalom és a nehézség időszakait. De miért kell szenvednünk, ha Isten szeret bennünket?
Bár minden ember elkerülhetetlenül megtapasztalja a szenvedést az élete során, úgy tűnik, hogy van egy veleszületett ellenállás az ilyen fájdalommal szemben. A düh és a szomorúság gyakori reakciók, amikor az emberek azon tűnődnek, hogy “Miért történik ez?”. Sajnos egyesek úgy döntenek, hogy Istent hibáztatják a szenvedésükért, mások pedig még a létezését is tagadják a világban tapasztalható gonoszság miatt.
Míg egyes szkeptikusok és ateisták azt állítják, hogy Isten nem létezhet, mert a világban szenvedés van, a Szentírás mást tanít. A Bibliában rengeteg példát találunk olyan emberekről, akik szenvednek, és mégis erőt és reményt találnak Istenben. Más filozófiákkal és vallásokkal ellentétben a kereszténység azt tanítja, hogy Isten nem hallgat a fájdalom problémájára. Ő választ adott. Ahhoz azonban, hogy megértsük az Isten által a fájdalomra és a szenvedésre adott megoldást, meg kell vizsgálni és meg kell állapítani annak okát.
Egyesek Istent hibáztatják szenvedésükért, vagy amikor fájdalmat és bánatot éreznek, de a Biblia azt tanítja, hogy nem az Úr az oka az emberi gyötrelmeknek. Sokkal inkább a bűn az okozója minden fájdalomnak, szenvedésnek és gonoszságnak. A dominóhatáshoz hasonlóan az első bűn hatással volt az egész világegyetemre: emberekre, állatokra, növényekre és az egész bolygóra.
Isten eredetileg mindent jónak teremtett. A teremtés hatodik és egyben utolsó napján ránézett alkotására, és kijelentette, hogy az nagyon jó, beleértve az első férfit és nőt is (1Mózes 1:31). Az Úr kegyelmesen szabad akarattal ajándékozta meg az emberiséget, hogy választhassunk, hogy szeretjük-e Őt. Ádám és Éva azonban úgy döntöttek, hogy nem engedelmeskednek neki, így hozva a bűnt a világra (1Mózes 3:6-7). Ahogy a Róma 5:12 kifejti:
“Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.”
Az Úr már az első emberpárt figyelmeztette, hogy bűnük halált hoz a világra, ami be is következett (1Mózes 2:17). A halál, a betegség és a szenvedés alattomosan bekúszott Isten jó teremtésébe. A gyomok és tövisek akadályozzák a bőséges termést, a szüléshez erős fájdalom társul, és az emberek meghalnak (1Mózes 3:16-19). A bűn átható volta miatt az egész teremtés megváltásra vágyik (Róma 8:19-23).
Bár a szenvedést a világban a bűn jelenléte okozza, fontos megjegyezni, hogy a Biblia soha nem mondja, hogy a szenvedés egy konkrét bűn miatt következik be valakinek életében. Ezt a hazugságot hitték Jób barátai, miszerint Isten a bűnössége miatt szenvedést okoz az embereknek (Jób 4:7-8). Bár ma sokan hisznek ebben a hazugságban, a Biblia világosan kijelenti, hogy Jób nem tett semmit, amivel kiérdemelte volna a szenvedését (Jób 1:1,8). Nem azért lesz valaki rákos, mert hazudott vagy dühös volt. A rák és más betegségek inkább annak a következményei, hogy egy bukott világban élünk.
Sokan tévesen azt hiszik, hogy a szenvedés egyfajta isteni büntetés, ami a Szentírás szerint nem igaz. A bűnös emberiség egyéni döntései hatással lehetnek és vannak másokra, mint például egy fegyveres, aki úgy dönt, hogy megtámad egy iskolát. A szenvedést átélő emberekről nem szabad úgy gondolni, hogy “megérdemelték a sorsukat”, mert valami rosszat tettek. Isten a javukra fegyelmezi gyermekeit (Zsidók 12:6), de nem okozhat rosszat, mert ez ellentmondana az Ő lényének (1János 1:5).
Isten nem passzív az emberi szenvedésben. A rossz eseményeket az Ő javára tudja felhasználni, így a fájdalmat és a szenvedést is. A szenvedésről szóló könyvében Elisabeth Elliot misszionárius és író éleslátóan így fogalmaz:
“Istennek szerető célja van. Ő képes valami borzalmasat valami csodálatosra változtatni. A szenvedés soha nem a semmiért van.”
Erre számos példát láthatunk a Szentírásban, amikor Isten rossz helyzeteket használt fel az Ő javára. Például Józsefet testvérei meg akarták gyilkolni, ehelyett végül eladták őt rabszolgának Egyiptomba (1Mózes 37:20-28). Miközben ezek a cselekedetek gonoszak voltak és szenvedést okoztak Józsefnek, Isten munkálkodott. Az Úr felemelte őt a fáraó előtt, és arra használta, hogy élelmiszert raktározzon, hogy felkészüljön a súlyos éhínségre, amely Egyiptomot és a környező területeket sújtotta (1Mózes 41:33-40). Amikor idősebb lett, József felismerte Isten munkáját az életében, és azt mondta a testvéreinek:
“Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”
1Mózes 50:20
Egy másik olyan bibliai példa, amikor Isten egy rossz helyzetet használt fel, az Apostolok Cselekedeteiben található. A jeruzsálemi gyülekezet ellen üldözés tört ki, ami miatt a keresztények szétszéledtek Júdeába és Szamáriába (ApCsel 8:1). Bár ez az üldözés szörnyű volt, de az Úr felhasználta, hiszen a hívők elterjesztették az evangéliumot mindenfelé, ahová szétszóródtak (ApCsel 8:4).
Ezek a példák, és még sok más, a Szentírásban található történet emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy a szenvedésnek is van értelme, és Isten a rossz körülményekből is képes jót kihozni. A szenvedés legjelentősebb célja azonban Jézus keresztre feszítésében található.
Isten nem hagyta az emberiséget végtelenül szenvedni. Bár nem tudta önkényesen megbocsátani a bűnöket, mivel az Ő szentsége igazságosságot követel, Istennek mégis volt egy terve az emberiség megmentésére. Ahhoz, hogy az emberiséget megszabadítsa a bűntől, a haláltól, a szenvedéstől és a fájdalomtól, önmagnak kellett szenvednie.
Jézus személyében emberi testet öltött, bűntelen emberré lett, miközben teljesen Isten maradt (János 1:14). Tökéletes életet élt, eleget téve a törvény parancsainak, amit egyetlen bűnös ember sem tudott volna elérni. Jézus önként szenvedett, meghalt és feltámadt, hogy örök életet adjon mindazoknak, akik hisznek benne (2Korinthus 5:15).
A végső szenvedő, Jézus legyőzte a bűnt és annak hatásait, beleértve a szenvedést is, amely a történelem beteljesedésekor véget ér. Amikor Jézus visszatér, és beteljesíti mindazt, ami a Szentírásban meg van írva, a Sátán és a halál elpusztul a tűz tavában (Jelenések 20:10,14).
Az örökkévaló királyságban, amelyet Isten a teremtés megújulása után fog létrehozni, “letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4). A Krisztusban hívők megtapasztalják majd az örökkévalóságot az Úrral, minden szenvedéstől és gonosztól mentesen.
Bár az első emberpár vétke halált és szenvedést hozott a világra, a Biblia bemutatja az átfogó történetet arról, hogy Isten hogyan munkálkodik teremtménye megváltásán. A világegyetemben mindenre hatással volt az ember bűne. Bár sokat töprengünk azon, hogy Isten miért engedi meg a szenvedést, nem szabad elfelejteniük, hogy Isten már cselekedett, hogy végső soron véget vessen az emberi szenvedésnek, megpróbáltatásoknak és halálnak.
Jézus Krisztus a kereszten magára vette az emberiség terheit. Elképzelhetetlenül szenvedett a keresztre feszítés által, és átélte az Atyától való elválasztottság fájdalmát. Kínszenvedése ellenére Jézus szeretettel halt meg minden emberért, hogy elhozza a szenvedés nélküli új élet ígéretét.
Isten egyszer és mindenkorra eltöröl minden bűnt, és a keresztények örökké a Megváltójuk örömteli imádatában fognak élni. Ezért a hívők még a szenvedés idején is örülhetnek az örökkévalóság jövőbeli reménységének.
Forrás: Crosswalk
