Amikor hitünkben eltompulunk, nem vagyunk éberek a kísértés veszélyére. A rosszfajta kényelemben való sütkérezés megtéveszthet bennünket, és azt hihetjük, hogy biztonságban vagyunk a támadásoktól. Az ókori Szárdisz városát Círusz, Perzsia királya azért foglalta el, mert a város polgárai annyira elkényelmesedtek az életükben, hogy nem törődtek azzal, hogy fenntartsák erődítményüket. Azt hitték, hogy városuk áthatolhatatlan. Javítás nélkül a falak könnyen leomlottak, és az ellenség csendben, szinte minden ellenállás nélkül kerekedett felül rajtuk.

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.”

1Péter 5:8

Jézus több alkalommal válaszolt az élet prioritásaival kapcsolatos kérdésekre és kritikákra. Az ő napirendje mindig az Atya akarata volt, és ez azt jelentette, hogy sok kényelmes éjszakáról mondott le, amikor imádkozott, ahelyett, hogy otthon egy párnán aludt volna. Senki sem lehet jobb példa arra, hogy Isten országa érdekében fel kell adni a biztonságot. Jézus önként ment a keresztre és szenvedett kimondhatatlan fájdalmakat, mert várta a feltámadás örömét és Isten akaratának beteljesedését a világ számára (Zsidók 12:2).

A feltámadás után az apostolok és később Pál is hirdették az evangéliumot a kényelmük, biztonságuk és életük árán. Ahhoz, hogy hatékony lelki életet éljünk, arra vagyunk hivatottak, hogy kövessük példájukat. Ahelyett, hogy úgy élnénk, mint Szárdisz lakói, ébernek kell maradnunk, hogy életünk falait és védőbástyáit fenntartsuk a sátáni támadással szemben.

Négy dolgot kell figyelembe vennünk, ami fontosabb, mint a kényelmünk vagy a biztonságunk.

1. Isten Igéje

Amikor az ördög megkísértette Jézust, hogy változtassa kenyérré a köveket, Ő 40 napig böjtölt. A teste elfáradt, és éhes volt. Megvolt a hatalma, hogy a kövekből kenyeret teremtsen. Mégis tudta, hogy a fizikai táplálék nem olyan fontos, mint az Atyja szavaiból való táplálkozás. Mivel Isten szavát helyezte előtérbe, képes volt ellenállni a kísértésnek. Jézus legyőzte az ellensége által alkalmazott cselt egy kenyérnél jobb táplálékkal.

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.

Máté 4:4

A betániai Mária látott valamit Jézusban, amit kevesen vettek észre. Meglátta, hogy az Ő lábainál ülni és hallgatni a mennyei tanítást fontosabb, mint az elvégzendő házimunka. Ezek a földi feladatok mindig ott lesznek, de Isten igéje táplálja a lelkünket, és megváltoztat minket (Példabeszédek 4:20-22).

„Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Lukács 10:42

Az Ige ereje megkülönböztető képességet ad nekünk a hamis tanításokkal és az ember által alkotott szabályokkal szemben (Márk 7:13).

2. Idő Istennel

Jézus gyakran elvonult a tömegtől, sőt még a saját tanítványaitól is, hogy imádkozzon (Máté 14:23). Ismerte a megszakítás nélküli közösség értékét. Ha Isten Fiának szüksége volt arra, hogy az Atyját hallja, mennyivel inkább nekünk? Jézus követőit olyannyira inspirálta az, ahogyan imádkozott, hogy azt kérték, tanítsa meg őket arra, hogy ugyanígy imádkozzanak.

„Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait!”

Lukács 11:1

Mielőtt keresztre feszítették volna, Jézus időt töltött azzal, hogy tanítsa követőit arról, hogy mi fog következni. E szavakkal hangsúlyozta a benne való megmaradás fontosságát:

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.

János 15:5

Olyan próbatétel előtt álltak, amilyen még soha nem történt velük. Utólag már tudjuk, hogy nem viselték túl jól a figyelmeztetéseit, mivel mindannyian jobban értékelték a kényelmüket, mint azt, hogy vele imádkozzanak a Gecsemáné kertjében (Lukács 22:45-46). Miután azonban beteltek Szentlélekkel, emlékeztek Jézus szavaira. A világnak az evangéliummal való megismertetése lett életük legfontosabb célja. A kényelem és a biztonság háttérbe szorult Krisztus megbízatásának teljesítése mögött.

3. Mások szükségletei

A féltékenység olyan csapda, amelyet az ördög az egész Bibliában, a történelem során, és ma is használ. Káintól és Ábeltől kezdve Jézus tanítványaiig, a gyenge lelkekben felüti fejét a kísértés, hogy önmagát mindenek fölé emelje. Jakab és János tiszteletbeli helyet akartak kapni Jézus trónja mellett az Ő országában. Ez viszályt okozott a többi tanítvány között. Jézus úgy válaszolt erre a kérésre, hogy csalódást okozott magasztos törekvéseiknek.

„De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Máté 20:26-28

Jézus az alázatosságnak ezt a példáját mutatta, amikor keresztre feszítése előtt pár nappal megmosta a lábukat (János 13:4-5).

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.”

Filippi 2:3

4. Lelki hírnevünk

Mindannyian vágyunk az elfogadásra, de nem szabad annyira megbecsülnünk jó hírnevünket a társadalomban, hogy a kirekesztés és elutasítás elkerülése érdekében kompromisszumot kössünk az igazsággal. Vigyáznunk kell azonban lelki hírnevünkre, mert a világ így ítéli meg Krisztus követőit (Róma 8:9).

Jézust bizonyára nem érdekelte mások véleménye, amikor Isten országának hirdetésére került sor. Azzal, hogy azt mondta a farizeusoknak, hogy fehérre meszelt sírok és képmutatók, nem sok barátot szerzett közülük. De Ő nem azért jött, hogy békét hozzon, hanem, hogy kardot (Máté 10:34). Azért jött, hogy elválassza a világiasságot az igazságtól. Sértések jönnek, de amikor az evangélium miatt jönnek, akkor örülnünk kell (Máté 5:11). A világ úgy látja Istent, ahogyan Őt a hívőkön keresztül ábrázolják. Úgy kell őriznünk a lelki példánkat, mint egy kincsesládát.

„Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”

Galata 1:10

Mi vagyunk az Ő képviselői, és ha ugyanúgy viselkedünk, mint a világ, akkor miért akarna bármelyik hitetlen az Úrhoz térni? A jellemünknek meg kell mutatnia a világnak, hogy mások vagyunk, mert a világegyetem Királyához tartozunk, és ez remélhetőleg felkelti az vágyukat arra, hogy többet tudjanak meg minderről.

„Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.”

Róma 14:13

A kényelem és a biztonság feladásának jutalmai

Amikor Saul találkozott Krisztussal, és Pál apostollá lett, elszakadt a világi befolyásoktól, és Arábiába ment, hogy Istentől tanuljon (Galata 1:15-17). Feladta befolyásos farizeusi pozícióját, hogy a kinyilatkoztatást keresse arról, akivel találkozott. Pál úgy vélte, hogy a feladott életben elért eredmények semmiségek ahhoz képest, hogy megismerte Krisztust (Filippi 3:8).

„hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.”

Filippi 3:10-11

Az Ő szenvedéseivel való közösséghez a kényelemről és a biztonságról való lemondás is hozzátartozik, de Isten Fiának bensőséges ismerete felülmúl minden kellemetlenséget, amit megtapasztalhatunk.

Ha a fókuszunk ott van, ahová való, akkor várhatjuk a Krisztus követésének jutalmát.

„Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”

Lukács 9:23-24

Forrás: Crosswalk