A türelem a Biblia egyik fő témája, amely azokat jellemzi, akik hittel várják az Urat. Isten ura a dolgoknat, és a hívőket arra bátorítja, hogy ne aggódjanak. Nézzük meg mit tanulhatunk Jóbtól a türelemről.
Egy olyan társadalomban, amelyben mindent azonnal megkaphatunk, a várakozás régimódinak tűnik. A türelem azonban mély bibliai fogalom, amelynek gyakorlása lehetővé teszi számunkra, hogy bölcsen és jól éljünk egy bukott világban, bízva jó Istenünk céljaiban és ígéreteiben. A Biblia arra utasít bennünket, hogy kövessük azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket (Zsidók 6:12). Jób egyike azoknak, akiket a Szentírás kiemel figyelemre méltó türelméért.
A Bibliában Jób egy istenfélő ember, akit Isten sok megpróbáltatáson enged keresztülmenni. Elveszíti vagyonát, egészségét és gyermekeit, felesége és barátai megkérdőjelezik hitét és ellene fordulnak. A sok veszteség és bánat során Jób kérdésekkel és kétségekkel küzd, de imádságon keresztül kapcsolatban marad Istennel, és aktívan várja, hogy átsegítse őt az intenzív csapások időszakán. Kijelenti: “Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent.” (Jób 19:25-26).
Végül Jób türelme jutalmat nyer. Bár Isten nem magyarázza meg teljesen mindannak a miértjét, ami történt, Jóbot azzal igazolja, hogy megdorgálja barátait, amiért bírálták őt, és helyreállítja családját és vagyonát. Jakab könyvében a hívőket arra bátorítja, hogy Jóbot kövessék: “Legyetek tehát ti is türelemmel… Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” (Jakab 5:8-11).
A türelem a Biblia egyik fő témája, amely azokat jellemzi, akik hittel várják az Urat. Isten ura a dolgoknat, és a hívőket arra bátorítja, hogy ne aggódjanak, hanem nyugodjanak meg az ő jó jellemében és céljaiban, amelyek az ő tökéletes időzítésében fognak megvalósulni.
A türelem az istenfélő jellem alapvető eleme, és része annak, ahogy Isten munkálkodik bennünk, amikor a Lélek ereje által átalakítja szívünket és életünket:
A türelmes várakozás az Úrra jó dolgokhoz vezet a várakozás után és közben is:
A Bibliában nem Jób az egyetlen, akit türelméért dicsérnek. Ugyanabban a Jakab-levélben, ahol őt említi, ez is szerepel: “Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.” (Jakab 5:10). A Zsidókhoz írt levél megemlíti, hogy “így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret.” (Zsidókhoz írt levél 6:15). Maga Jézus a szenvedéssel szemben tanúsított türelem legfőbb példája:
“Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.”
1Pt 2,19-23
Jób és mások példája a Szentírásban, akik türelmet tanúsítottak, tanulságos lehet a saját életünkre nézve, amikor arra törekszünk, hogy az Istent tisztelő türelmet ápoljuk ahelyett, hogy mindent azonnal követelnénk.
Jób megmutatja nekünk, hogy lehetünk őszinték Istennel abban, hogy milyen nehéz várni rá. Elmondhatjuk kérdéseinket és kétségeinket. Lehetünk szomorúak, dühösek és zavarodottak az ő jelenlétében. Ez nem a hit hiánya, hanem egy aktív hit, amely kérdésekkel fordul Istenhez, ahelyett, hogy magunktól próbálnánk rájönni. Jób intenzív megpróbáltatásokkal teli időszakának végén Isten megszólítja nem túl segítőkész barátait: “Így szólt az ÚR a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám” (Jób 42:7).
Isten ezután arra kéri Jóbot, hogy imádkozzon a barátokért, ezzel is kifejezve jóváhagyását az őszinte és nyílt, de hittel teli könyörgésért, amellyel Jób végig fohászkodott a megpróbáltatásai során. Nem kell elrejtenünk küzdelmeinket Isten elől; ő azt akarja, hogy fájdalmainkkal hozzá forduljunk, és az ő jelenlétének fényében igyekezzünk megbékélni vele.
Jób könyvének legszebb pillanatai közé tartoznak azok, amikor kifejezi Isten jóságába vetett hitét, annak ellenére, hogy imája pillanatában nem érzi ezt a jóságot. Ugyanígy, amikor mi is megtapasztaljuk azt, amit úgy érzünk, mintha felhők takarnák el Isten jóságát, bízhatunk abban, hogy az ő kegyelme megmarad. Olyan biztos, mint a nap, amely újra fel fog ragyogni.
Bár Isten erőteljesen és számára kielégítő módon kapcsolódik Jóbhoz, és bár Isten végül helyreállítja családját és vagyonát, nem válaszol közvetlenül Jób kérdéseire, hogy miért pont úgy történtek a dolgok, ahogyan történtek (Jób 38-41). Míg Isten magyarázata Jób könyvében négy fejezeten keresztül tart, az Ézsaiás 55:8-9 tömören kifejti ugyanezeket a gondolatokat:
“Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”
Isten üzenetére Jób alázatos bizalommal válaszol:
“Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám.”
Jób 42:2-3
Nem kell mindent megértenünk, amit Isten tett vagy tenni fog; ehelyett megpihenhetünk abban a tudatban, hogy nem mi magunk irányítunk, hanem az tart bennünket, aki mindent a javunkra tesz (Róma 8:28). Jób fent idézett szavai emlékeztetnek a zsoltárosnak arra a kijelentésére, hogy Isten szuverenitásában nyugszik, és ez lehet a mi imánk is, amikor az Úrra való reménykedő várakozással igyekszünk a türelmet ápolni:
“URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!”
131. zsoltár
Forrás: Crosswalk
