A zene Isten csodás ajándéka – szépség a ritmus és a dallam, a művészet és az érzelem egységében.

Saul az egész Izráel feletti uralmat és minden áldást megkapott Istentől, de amikor elfordult az Úrtól, mindent elveszített. Saul halála után Isten Dávidnak adta Izráel trónját.

Issakár törzsének tagjai csatlakoztak Dávidhoz, fölajánlották neki fegyvereiket és sajátos tudásukat. Fölismerték az alkalmas időt, és tudták, hogy Izráelnek mit kell tennie. Az ilyen képességek bármely királynak nagy segítségére lennének.

A Krónikák első könyve elsősorban Dávid vezetői tisztségben eltöltött aktív idejére összpontosít: kormányzására, a templom építésének megtervezésére, katonai sikereire.

Az a terület, amelyet Dávid Ornántól megvásárolt, Izráel történetében egy szent földterület volt, amely mind az Ó-, mind az Újszövetségben hangsúlyos szerepet kapott.

Dávid király nagyon szerette volna fölépíteni a templomot, de az Úr Salamont választotta ki arra, hogy ezt a munkát elvégezze (1Krón 22,7–10).

Az igazi istentisztelet az ember hálájának kifejezése mindazért, amit Isten tett és adott. Ki olyan hűséges, mint Isten?

A Krónikák két könyvének a szerzői más céllal írtak, mint a Királyok könyveinek a szerzői.

A szentek szentje a templom legbelsőbb része volt; ott lakozott Isten népe között. Egy függöny választotta el a belső részt az emberektől.

A Szentírás olvasásának egyik nagy kísértése az, hogy az ember hajlamos a saját szájíze szerint értelmezni a szöveget.

Izráel népe arra kérte Roboám királyt, hogy enyhítsen a terheken, amelyeket apja, Salamon helyezett rájuk.

Jósáfát király azzal kezdte uralkodását, hogy megtisztította az országot a bálványoktól, és gondoskodott arról, hogy legyenek, akik Isten igéjét tanítják.

A mai istentiszteletek során az emberek nem a Sínai-hegynél gyülekeznek össze, hanem – lelki értelemben – a Sion hegyénél, ahol angyalok és megváltottak seregei vannak.

Isten úgy szerette a világot, hogy nem engedte, hogy a messiási vonalat elpusztítsák, hanem amikor eljött az ideje, előhozta Dávid egy utódját, aki örök életet ad mindazoknak, akik benne hisznek.

Jóás jó király volt, aki – mindaddig, amíg Isten papjainak a vezetése alatt állt – azt tette, ami helyes.

Manassé bűnének, babiloni fogságának, bűnbánatának és hazatérésének az említése tökéletesen illeszkedik abba, amit a krónikás ki szeretne hangsúlyozni.

Ezsdrásé amolyan „már igen, de még nem” könyv. Isten ígéretei részben már valóra váltak, de még nem teljesedtek be egészen.

Az „ami van” és „ahogyan lennie kellene” közötti szakadék láttán Nehémiás napokig sírva gyászolt.

Jeruzsálem falai több mint száznegyven évig romokban hevertek, miután a babiloniak Kr. e. 586-ban lerombolták a várost.

Nehémiás könyvének az 5. fejezetében a külső terhelésekről a belső küzdelmek felé fordul a figyelem.

Nehémiás könyvének a 8. fejezetében azt látjuk, hogy miután a fizikai újjáépítés megtörtént, és sikerült megoldani a város fenntartásának gyakorlati kérdéseit, adottak voltak a feltételek a nagyobb munkához, vagyis a lelki ébredéshez.

Izráel történetében sokszor adódtak meghatározó helyzetek. Az ilyen pillanatokban olykor az történt, hogy Izráel vezetői összehívták a népet, hogy együtt emlékezzenek meg közösségük történetéről.

Eszter könyve egy Isten választott népe számára rettenetes eseménysort beszél el.