Isten üdvtörténete ma is folytatódik. Ma is elhív embereket a bűn sötétségéből a vele való közösségbe.

Az áldozatokat nem azért mutatták be, mert az Úrnak bármire szüksége lett volna. Ezek a hálaadás és a bűnbánat gondosan végrehajtott gesztusai voltak, amelyek kifejezték Istennek, a Teremtőnek és Bírónak az Izráellel kötött szövetségét.

Ahogy Izráel Egyiptom rabszolgája volt, és saját erejéből nem tudott szabadulni, ugyanúgy minden ember a bűn rabszolgája, és az egyetlen reménye a szabadulásra az, amit Krisztus tett értünk.

Mai trend evangelikál körökben, hogy a szociális érzékenységet hangsúlyozzák, amelybe beletartozik a gyengék és rászorulók támogatása. Ebben azonban semmi újdonság nincs.

Mózes élete végén, amikor tudta, hogy hamarosan meghal, és nem léphet be az ígéret földjére, még egyszer, újra Izráel népe elé tárta Isten szövetségi ígéreteit.

A bűn feletti ítélet – amelyet igen élesen látunk Ákán történetében – mindenkit el fog érni, aki nem akarja megbánni a bűnt, és Krisztusra bízni magát.

Józsué épített egy emlékhelyet, hogy emlékeztesse rá a népet: az ígéret földje Isten hűségéről tanúskodik.

Isten mennyei kenyérrel táplálta népét. Hogy ez a gondoskodás micsoda kedvesség volt részéről, azt még inkább kiemeli az a tény, hogy Isten népéből vég nélkül áradt a panasz Isten és az általa kijelölt vezetők ellen.

Ráháb története reménysugár a nagy pusztulás közepette azon pogány népek számára, amelyek azt a földet lakták, amelyet Isten az ő gyermekeinek ígért.

Azok, akik felismerik magukban a szomjúságot, és Jézushoz jönnek, megelégíttetnek. Sőt a Szentlélek élő víz folyamaival tölti be őket örökre, hogy soha ne szomjazzanak.

Isten alkalmanként egy-egy angyal formájában tette kézzelfoghatóvá jelenlétét Izráel népe számára.

A bűn a sötétségben tenyészik és növekszik, ezért azok, akik vágynak arra, hogy Istennek engedelmeskedjenek, szakítanak a sötétséggel, és bűneikkel Isten kegyelmének világosságába mennek.

Áront és fiait Isten különleges feladatra választotta ki: hogy papok legyenek, és így szolgáljanak Isten népe között. Közvetítő szerepet töltöttek be az emberek és Isten között azáltal, hogy a népet képviselték Isten előtt.

Jónás kisétál a halál torkából, majd hosszan gyalogol, mire eléri a várost, hogy betöltse küldetését. Amikor a király és Ninive lakói meghallják az üzenetet, megtérnek, és a város megmenekül.

Csakúgy, mint korábban Izráelnek, a mai egyháznak is Istenre kell bíznia magát, aki megszabadítja népét, de csakis azon az úton, amelyet ő készített Krisztusban.

A szombatnapi nyugalom Isten teremtésben adott rendjére utal, nevezetesen arra, hogy miután hat nap alatt megteremtette a világot, a hetediken megpihent, és megszentelte azt a napot.

Ámósz arra hívta fel a népet, hogy elsősorban a saját bűnösségükkel nézzenek szembe, és ne a körülöttük élő népek bűneivel foglalkozzanak.