Ahogyan egykor Izráelnek, úgy a Krisztusban hívőknek is fölkínálja a lehetőséget arra, hogy elinduljanak a megszentelődés útján, vagyis a bűnbocsánaton kívül áldást és gyógyulást is kínál.

Jósáfát, Júda jó királya és Aháb, Izráel gonosz királya megegyeztek, hogy együtt harcolnak Arám királya ellen, és visszafoglalják tőle Rámót-Gileádot.

Nehéz és próbákkal teli időkben Isten azt akarja, hogy népe hozzá forduljon, és ő segíthessen nekik.

Jézus csodái és feltámadása Istennek a sír feletti hatalmát, illetve az elveszettek és szenvedők iránti szeretetét fejezik ki.

A Jer 2,13 verse szerint Isten népe bűneinek a gyökere az, hogy elhagyták őt, „az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak”.

Júda – Amacjá király uralma alatt – hűségesebben követte Istent, mint ugyanebben az időben – Jóás király alatt – Izráel.

Jeremiás 22. fejezetének az első öt verse azt írja le, hogy Isten milyennek szeretné látni Cidkijjá királyt és népét: hogyan engedelmeskedhetnek neki, illetve ha engedelmeskednének, abból mi következne.

Isten népe számára elhozott üdvösségéről mindenkinek örömmel hírt kell adnia, és a népnek is örvendező éneklésben kell kitörnie.

Jézus soha nem kisebbítette a bűn okozta élet-halál krízis súlyosságát. Világosan beszélt arról, hogy az embernek személyes megtérésre van szüksége.

A 106. zsoltár Izráel népének az Egyiptomból való lenyűgöző szabadulását beszéli el.

Az egyik legszebb kép, amely az Isten és az ő népe közötti kapcsolatot mutatja be, a házasságé.

A 117-ik a legrövidebb zsoltár. De rövidségéből nem következik, hogy ne volna jelentősége. A zsoltáros a föld minden nemzetét arra hívja, hogy dicsérje a népek Urát!

Jeremiás 23. fejezetének első néhány verse az Úr azon panaszát írja le, hogy a királyok mennyire nem törődtek a néppel.

Jézus bebizonyította, hogy ő ez az előre megjövendölt próféta, aki Mózes tisztségeit viseli, és aki beteljesíti Izráelnek az Ószövetségben megfogalmazott várakozásait.

A történelem tele van olyan példákkal, hogy a gonosz emberek jól élnek, az igaz és Istent szerető emberek pedig ok nélkül szenvednek.

A 131. zsoltár az egyik legrövidebb a Bibliában. Egyszerű, és könnyen érthető az üzenete: Isten követői lelkének megnyugvást ad.

Isten tudta, hogy népe lázadni fog törvényei ellen, és hogy az emberek egymás életére törnek majd, éppen úgy, mint egykor Kain Ábel életére.

Isten Jézus személyében teljesítette be ígéretét. Jézus most az Atya Isten jobbján ül, és közbenjár gyermekeiért.

Isten Ezékielt és Jézust is azért küldte, hogy a lázadó néphez szóljanak.

A 142. zsoltár címe szerint Dávid ezt akkor írta, amikor egy barlangban rejtőzött – azért, mert Saul az életére tört. Ebben a szorult helyzetben az Úrnál keresett menedéket.