Minőségi zene, profi zenészek

A Manna rádióban rendszeresen játszanak modern gospel számokat. Nem biztos, hogy ismerik a hallgatók az adott dalt, de azt érzékelik, hogy nem a kereskedelmi rádiókban unásig játszott számok ismétlődnek, hanem ez valami más. A zenei minőség legalább olyan, a dallamosság pedig talán díszesebb is. És ugyanez hallható az Ez az a nap! rádióban is: jó és változatos zenék.

Amikor a 60-as években elindult a keresztény könnyűzene, akkor az egyből magas zenei színvonalon szólalt meg, hiszen megtért világi zenészek sokasága jelent meg, akiknél ez a szint természetes volt. Addig ők álltak a zenéjük középpontjában, a Jézussal való találkozás után pedig Ő került minden fölé és elé. A minőségre való törekvés pedig azóta is folyamatos. Keith Green fantasztikusan zongorázott, és gyönyörű balladákat írt. A Petra és a Third Day a maga stílusában ott volt a rock legjobbjai között, nem is beszélve a Stryper rakéta ívű pályájáról. Ha a Take 6 megszólalt, akkor mindenki gyönyörködött, de ugyanez volt itthon a Bolyki Brothers koncertjein. Amy Grant szólt mindenhol a kilencvenes évek közepén, Phil Keaggy pedig ott volt a gitárosok világának az élmezőnyében. A dicsőítés is egyre dúsabb lett zeneileg, s ma már gyönyörű dalokat hallhatunk világszerte az imádat részeként. Nézzük meg az egyik legszebb hangú énekesnőt, aki egy fantasztikus dalt énekel.  

Ahhoz viszont sok idő kell, hogy valaki jó zenét tudjon játszani, mert a gyakorlás elengedhetetlen. Egyénileg és zenekarként is. A világi zenében a kiadóknak érdeke, hogy azok, akiket menedzselnek, színvonalas zenével álljanak a közönség elé, és a látvány is szerves része ennek. A modern gospel más értékek mentén szerveződött, de a zenének és a koncerteknek megvan a saját megjelenési módja, ami mindenkire érvényes. Erre volt jó példa a Newsboys együttes is, amikor 2014-ben felléptek az Arénában.

A magas színvonalú koncertekre pedig bárki nyugodtan elhívhatja az Istent még nem ismerő barátait – nem fog szégyent vallani, sőt ellenkezőleg.

Arra mindig vigyázni kellett és kell, hogy a külsőségek ne legyenek öncélúak, hiszen a dicsőítésben a szöveg, a mondandó kiemelten fontos. Ám a megjelenés is legyen míves, szép és esztétikus. Hamupipőke azokban a szegényes ruhákban is kedves volt, de amikor a szépségéhez méltó báli ruhakölteményt vett fel, akkor gyönyörű lett. Így kell a dallamokat jól meghangszerelni, hogy amikor megszólalnak, akkor a lehető legtöbb és legszebb ki legyen bontva és be legyen mutatva. Az idők során pedig mindig volt rá mód, hogy a keresztény könnyűzene játszói felszabaduljanak erre a nemes tevékenységre.

Anno a léviták az emberek tizedéből éltek, így csak Isten szolgálatával foglalkozhattak, és ez a minta ma is folytatódik. Egyre több gyülekezet teszi lehetővé, hogy a dicsőítéssel foglalkozók jó felszerelést kapjanak, és idejük is legyen a gyakorlásra. Az elmúlt években három modern lévita lépett itthon a színre, akik főállású dicsőítőként szolgálnak. Csiszér Laci, Pintér Béla és Prazsák Laci más-más utat jártak be, míg felszabadultak, hogy teljes energiájukkal az Úr zenei szolgálatával foglalkozhassanak. Prazsák Laci írt is erről egy könyvet “A teljes idejű szolgálatról” címmel, és ebben több alapelvet is megismerhetünk ezzel kapcsolatban. A 2019-es debreceni Roadshow alkalmán mindhármukat egy színpadon hallhattuk énekelni:

Aki közelebbről ismeri őket, az tudja, hogy mennyire fegyelmezettek, s hogy milyen sok munka és gyakorlás van mögöttük. De aki nem főállásban dicsőít, annak is törekednie kell a lehető legjobb színvonalú magasztalásra. Ha egy kis gyülekezet néhány gitáros-énekeséről van szó, akkor az ő áldozatkészségük, idejük, gyakorlásuk, próbáik az ottani hívők éneklését teszik szebbé. Minden hely és minden énekes, zenész számít és fontos. Hogy milyen az irányultságunk, hogy szeretnénk fejlődni, a legjobbat adni annak, aki a legtöbbet adta értünk. Mert az az igazán profi, aki önmagához képest fejlődik. Ennek van a legnagyobb értéke, nem érdemes másokkal összehasonlítgatnunk magunkat. Ez igaz a zenére, de az élet minden területére is. Kérjünk hozzá erőt, szempontokat, és próbáljunk jobbak lenni – ott ahol éppen vagyunk, tanulunk, dolgozunk, élünk.

Zárásként pedig egy nagyon szép pályát befutó együttes következik. A helyszín sem akármi, és a házigazda Passion olyan technikát adott mögéjük, ami a világ bármelyik színpadán megállná a helyét.