Passion konferencia Atlantában

A Passion mozgalom a 90-es évek végén indult Louie Giglio vezetésével. Eleinte Texas államban működött, majd hamarosan átkerült a székhelye a Georgia-beli Atlantába. Itt zajlik az év eleji összejövetel, melynek elsődleges célközönsége a 18-25 év közötti egyetemisták. Időnként más városokban is megrendezésre kerül a Passion, néha párhuzamosan több helyen is, sőt volt már tengerentúli turné is, de a központ mindvégig Atlanta maradt.

A három napos rendezvénysorozat két fő összetevőből áll: dicsőítésből és tanításból. A zenei szolgálatot a Passion saját zenészei mellett ismert amerikai és nemzetközi együttesek vezetik. Idén többek között színpadra lépett a Hillsong United, az Elevation Worship, David Crowder, Kari Jobe és Lecrea is, de a hangsúly nem azon volt, hogy ki mennyire ismert vagy mekkora sztár, hanem végig Jézus Krisztus imádata maradt a középpontban.

Az előadókat is két csoportra oszthatjuk: egyrészt olyan fiatal, az Egyesült Államokban népszerű személyek beszéltek hitükről, akik korban közel álltak a közönséghez. Ilyen volt például a színésznő Sadie Robertson, vagy a baseballjátékos Tim Tebow, akik közvetlen stílusuk és hiteles életükön keresztül juttatták el a megváltásról szóló üzenetet a fiataloknak. Mellettük beszéltek olyan idősebb szónokok, akiknek tudása és tapasztalata példaként állhatott a hallgatók előtt. Ilyen volt John Piper teológus és író, Ravi Zacharias apologéta, s természetesen a mozgalomalapító pásztor, Louie Giglio is.

A konferencián való részvétel rendkívül lelkesítő volt kis csapatunk számára. Jó volt látni, ahogy ilyen sok fiatal gyűlt össze, hogy egy szívvel Istent imádja és mégtöbbet tanuljon róla. Felemelő volt hallani a soktízezres kórust Istennek énekelni, s belegondolni, hogy hamarosan mindez nálunk is meg fog történni. Különös volt dicsőítve átélni a szilveszter estét, nézni a visszaszámlálót a kivetítőkön, látni felgyúllani a fényeket, de mindeközben Jézus maradt a központban, az imádat egy másodpercre sem állt meg. Nem az új évet vagy az új évtizedet ünnepeltük, hanem Atyánkat és Megváltónkat. Rendkívüli élmény volt, ahogy egyik délután a zárt stadion tetőszerkezetét megnyitották, s az egyébként szélcsendes napon pont akkor támadt fel a fuvallat, mintha a Szentlélek söpört volna keresztül a jelenlévőkön.

Számos bátorítást és inspirációt nyertünk Atlantában, mely megerősített bennünket a Puskás Arénába vezető utunkon. Sok munkánk van még hátra, és talán az erőforrásaink is kisebbek, mint amerikai testvéreinknek, de hisszük, hogy Isten ugyanúgy meg fogja áldani a mi napunkat is!