Azt gondolták, hogy ő lesz a következő tinisztár, afféle korabeli Justin Bieber. Elképesztő tehetséggel robbant be, ontotta az énekeket, majd következett a "szex, drog, meditáció" szabadságtrió, és 22 évesen a találkozás Jézussal.
Onnantól kezdve jött hét év, mely olyan hatással volt/van a keresztény kultúrára, mint semmi más. Olyan lelkesedés, olyan elkötelezettség, olyan elszánt követése Jézusnak, olyan hatás másokra, olyan fantasztikus szövegű énekek… annyi olyan. Talán csak Rich Mullins és Jason Upton került ebbe a dimenzióba, de ők nem érték el azt az intenzitást.
Íme egy koncertfelvétel Keith-től, mely ad némi ízelítőt, milyen hatással lehetett hallgatóságára:
Ha pedig meghallgatod a Prodigal Son (Tékozló fiú) dalát, akkor szinte átéled a történetet.
Keith folyamatosan hívta a fiatalokat a missziói munkába, miután maga is ellátogatott ilyen helyekre. Meggyőződése szerint – legalább egy rövid időre – minden hívő fiatalnak el kellene mennie misszionáriusokkal tevékenykedni. Halála után talán többen hallgattak erre a felhívására, és indultak el, mint amikor még élt. Ahogy a Beatlesé a világi listákon, úgy az ő felvételei is a keresztény közegben, sok-sok évvel utolsó dala után, még mindig a legkeresettebbek voltak.
Azt tanulhatjuk tőle, hogy csak átéléssel szabad énekelni. Jézus követése soha nem történhet rutinból. A róla, neki szóló daloknak izzaniuk kell, mély tartalom és azonosulás érződjön a szövegekből.
Ennek volt, van és lesz hatása. Mint Keith Green életének is.
