A dicsőítésnek van egy érdekes ága, mely bármikor megjelenhet egy gyülekezeti éneklésnél is, mégpedig a spontaneitás, mely időnként ihletett pillanatokat eredményezhet. Az egyik legnagyobb úttörő ezen a területen Kevin Prosch.
A dicsőítésnek is megvannak a maga korszakalkotó nagyságai. Ilyen Ron Kenoly, a Praise Band (Tommy Coomes), a Hillsong és többen még. A dicsőítésnek van egy érdekes ága, mely bármikor megjelenhet egy gyülekezeti éneklésnél is, mégpedig a spontaneitás, mely időnként ihletett pillanatokat eredményezhet. Az egyik legnagyobb úttörő ezen a területen Kevin Prosch. Játszik gitáron, mandolinon, zongorán és több, különleges hangszeren is. A 90-es évek végén próbált újítani a dicsőítésben, és pont akkoriban sok időt töltött vele a fiatal Matt Redman és Martin Smith is. Utóbbi így írja le Prosch rá gyakorolt hatását:
„Ahogy ott ültem, arra gondoltam, hogy ez az, amit én is szeretnék – Istenem, erre vágyom én is. Kevin éneklés közben még nevetett is. Intenzív volt szellemileg, de mindvégig önmagát adta. Rock and roll zenész volt, és én először láttam ilyet dicsőíteni. Hazaindulásom előtt Kevin adott egy frissen kevert kazettát, amelyet egy héttel azelőtt vettek fel. Mondta, hogy Even So Come lesz az album címe, és kérte, hogy adjam majd oda Les Moirnak, hogy meghallgathassa. Ezt hallgattam végig hazafelé, és kisírtam a szememet. Tudtam, hogy nemcsak egy kazettát viszek haza, hanem valami sokkal értékesebbet. Olyan volt, mintha Isten belém ültetett volna valamit, mintha egy új nap virradt volna fel.”
Martin aztán maga is újító lett, mert a Delirious? 17 éven át nagyon friss áramlatot hozott nekünk.
Prosch emblematikus száma volt a Praise the Lord Oh My Soul (Dicsérd lelkem az Urat). Több olyan elemet is láthatunk ebben a számban, mely az azóta eltelt időszakban jellegzetessége lett a mai dicsőítésnek, a Hillsongtól kezdve a Jesus Culture és sok mai ismert csapatnak.
Az egyik új elem, hogy a megszokott 3 percnél tovább is lehet játszani egy éneket. Amikor dicsőítünk, akkor lehet öt dalt is elénekelni 15 perc alatt, de lehet egyet is, ha az kitölti azt az időt. Ma már megszokott, hogy egy-egy ének hosszasabban elhúzódik, esetleg bizonyságtétel is elhangzik közben vagy rövid igei szakaszok, esetleg imádság. A régebben elkülönült istentiszteleti elemek kreatívan kombinálhatók.
A másik új dolog, melyet ebben az élő dicsőítésben láthatunk, az a lassabb és tempósabb zenei szakaszok váltakozása. A csendesebb, líraibb megszólalás is lehet intenzív, magasztaló jellegű – nem minden a hangerő. A következő érdekesség a hallgatóság bevonása, a közös éneklés, a közös imádat. Végül pedig érdekesség, hogy az éneklés mellett megjelennek a hangszerek is. Ez a része a dicsőítésnek még mindig keresi a helyét, hogy miként lehet úgy hangszereket is bevonni, hogy a hallgatóság – mivel ekkor nem tud énekelni – ne essen ki a dicsőítésből, hanem, mint a szörfös, rajta maradjon a hullámon.
Minden dicsőítő csapat kereshet új kifejezési elemeket, módokat – ott és abban a helyzetben, ahol éppen vannak. Egy új hangszer, több énekes, zene és próza váltogatása… Egy dolog viszont mindig meg kell, hogy maradjon: minden Isten dicsőségére van felajánlva, semmi sem öncélú vagy éncélú. Ha ez megvan, akkor jöhetnek bátran a kreatív megoldások. Ezektől szebb és színesebb lesz a gyülekezetek világa.
