Let It Be, Angie, Kiss from a Rose, Smoke on the Water, My Heart Will Go On szerte e világon, míg Kislány a zongoránál, Sárga rózsa, Ringasd el magad, Nyolc óra munka és Átutazók idehaza. A keresztény könnyűzene világában is időről időre körbeszaladt a földrészeken egy-egy ének, és itthon is felkaptuk a fejünket, amikor egy egyedi hangzású ének megjelent.

Karen Lafferty 1974-ben megírta a Seek Ye First (Te csak az Istennek országát keresd) énekét, mely mindenhová eljutott. Karen 1990-ben itt járt az esztergomi keresztény zenei konferencián, és elmondta, hogy ez az ének annyira népszerű lett, hogy a játszásából befolyó jogdíjak tették lehetővé, hogy főállású misszionárius legyen. Egy ének, és ekkora hatás.

Karen Lafferty – Seek Ye First

Vele egyidőben találkozhattunk a Hippy Hallelujával is. Egyszerű énekek a maguk módján, de hozták magukkal a Jézussal való találkozás örömét. Ez az élmény el tud homályosodni az évek, évtizedek során, de újra és újra fel kell eleveníteni. Nem magától értetődő, hogy találkozhattunk a Megváltóval, aki bennünket is megválthatott, kiválthatott a fogságból. Ennek elevennek kell lennie, mert különben a sötétség visszafoglalhatja a megtérésünk előtti pozícióit.

Aztán jött Kenoly és a Lift Him Up, Graham Kendrick és a Shine Jesus Shine. Teljes listát persze nem lehet összeállítani, hiszen mindenkinek megvan a saját kedvence. A Hillsongtól két hölgy adta nekünk a Shout to the Lord (Darlene Zschech) és a Hosanna (Brooke Fraser) dalokat, és onnan szállt ki az Oceans is, mely például Selena Gomezre is mély hatással volt. Tim Hughes dala, a Here I Am to Worship egycsapásra ismertté tette, mert van ebben az énekben is valami különleges – úgy visz magával. Amikor Tim 2012-ben elénekelte az Ez az a nap!-on, az egész Aréna vele énekelt:

Tim Hughes a 2012-es Ez az a nap!-on

Matt Redman éneke, a 10.000 Reasons annyira egyszerűnek tűnt, hogy Matt nem is akarta rátenni az albumára. Jó, hogy közkinccsé tette, szenzációs ének, melynek szövege az egész életünket átfogja. Manapság pedig mindenki a Waymakert énekli angolul, horvátul, magyarul és ki tudja, hány tucat nyelven még. Nálunk pedig ott volt Sillye Jenő, a maga 300 énekével, melyből talán kettő emelkedik ki. A két ünnepkörön énekelhettük a Csillag gyúlt és a Föltámadt, Alleluja! énekeket.

Ezen kívül emblematikus volt a 70-es években Czingel Rezsőtől hallani a Valamikor nagyon régen dalt, amire el tudtad képzelni Jézus küldetését. A Homokba írva is kiemelkedett, mert azt is láthattad belső szemeiddel, el tudtad képzelni. Ez a művészet: láthatóvá tenni a láthatatlant. Sok más éneket is idevehetnénk, de a lényeg, hogy bizonyos énekek bizonyos kört érnek el. Némelyik csak a szerzőnek, aztán esetleg a baráti körnek, gyülekezetnek, és aztán terjesztődhet földrajzilag, internetileg tovább.

Aki érzi, hogy tudna dalt írni, az tegye meg. Ne foglalkoztasson bennünket, hogy merre fog menni, hanem egyszerűen adjuk ki magunkból azt, ami megfogalmazódott. Bocsássuk útjára, és hagyjuk rá Istenre, hogy mit kezd vele. Mint ahogy Bob Carlisle is meglepődött, hogy mekkora utat járt be a dal, melyet a lánya 16. születésnapjára írt.

A sort Chris Tomlin és  How Great Is Our God (Mily nagy Istenünk) zárja nemzetközi előadásban, az egyik Passion konferenciáról. Már csak azért is ez legyen, mert valamennyi hívő énekest ennek kell inspirálnia, hogy: How Great Is Our God.

Chris Tomlin – How Great Is Our God

Szólj hozzá te is!