Lelkiség

Júda – Amacjá király uralma alatt – hűségesebben követte Istent, mint ugyanebben az időben – Jóás király alatt – Izráel.

Jeremiás 22. fejezetének az első öt verse azt írja le, hogy Isten milyennek szeretné látni Cidkijjá királyt és népét: hogyan engedelmeskedhetnek neki, illetve ha engedelmeskednének, abból mi következne.

Isten népe számára elhozott üdvösségéről mindenkinek örömmel hírt kell adnia, és a népnek is örvendező éneklésben kell kitörnie.

Jézus soha nem kisebbítette a bűn okozta élet-halál krízis súlyosságát. Világosan beszélt arról, hogy az embernek személyes megtérésre van szüksége.

A 106. zsoltár Izráel népének az Egyiptomból való lenyűgöző szabadulását beszéli el.

Az egyik legszebb kép, amely az Isten és az ő népe közötti kapcsolatot mutatja be, a házasságé.

A 117-ik a legrövidebb zsoltár. De rövidségéből nem következik, hogy ne volna jelentősége. A zsoltáros a föld minden nemzetét arra hívja, hogy dicsérje a népek Urát!

Jeremiás 23. fejezetének első néhány verse az Úr azon panaszát írja le, hogy a királyok mennyire nem törődtek a néppel.

Jézus bebizonyította, hogy ő ez az előre megjövendölt próféta, aki Mózes tisztségeit viseli, és aki beteljesíti Izráelnek az Ószövetségben megfogalmazott várakozásait.

A történelem tele van olyan példákkal, hogy a gonosz emberek jól élnek, az igaz és Istent szerető emberek pedig ok nélkül szenvednek.

A 131. zsoltár az egyik legrövidebb a Bibliában. Egyszerű, és könnyen érthető az üzenete: Isten követői lelkének megnyugvást ad.

Isten tudta, hogy népe lázadni fog törvényei ellen, és hogy az emberek egymás életére törnek majd, éppen úgy, mint egykor Kain Ábel életére.

Isten Jézus személyében teljesítette be ígéretét. Jézus most az Atya Isten jobbján ül, és közbenjár gyermekeiért.

Isten Ezékielt és Jézust is azért küldte, hogy a lázadó néphez szóljanak.

A 142. zsoltár címe szerint Dávid ezt akkor írta, amikor egy barlangban rejtőzött – azért, mert Saul az életére tört. Ebben a szorult helyzetben az Úrnál keresett menedéket.

Ha valaki elfogadja az ő megváltásának az ingyen ajándékát, akkor neki szól a jó hír, hogy örökre eltörölte szégyenüket.

A 149. zsoltár remekül összefoglalja a zsoltárokat, és utat mutat a hívőknek a továbbiakra nézve.

A mai olvasó számára furcsa lehet, hogy miért szerepelnek Isten írott Igéjében olyan részletességgel a szövetség ládájának elkészítéséhez szükséges technikai paraméterek.

Salamon király az ókori Izráel lebölcsebb embere volt; bölcsességét meg is osztotta példabeszédek formájában – szóban és írásban egyaránt

A Példabeszédek 3,1–12 arról szól, hogy miként lehet hűségesnek maradni Isten szövetségéhez, amelyben mindkét félnek megvannak a maga kötelezettségei.

Isten népét az az isteni szeretet veszi körül, amely leginkább Jézusra nézve látszik, aki élete, halála és feltámadása által mindent megtett azért, hogy visszaszerezze az emberiséget.

Az emberi szív a forrása minden egyes személy cselekedeteinek, szavainak és gondolatainak. Ám az emberi szívvel nagy gond van: törött és bűnös.

A Példabeszédek első kilenc fejezetében Salamon a bölcsességet női személyiséggel ruházza föl.

Salamon az emberi életet az úton járáshoz hasonlította. Az ember élete olyan, mint amikor valaki végigjár egy utat. De nem mindenki egyforma utat jár be.

A megtérés és a hit útja sokaknak érthetetlen. Miért nem inkább arra kell törekedni még elszántabban, hogy jobban engedelmeskedjünk Istennek, hogy a világi mércéhez képest jobb életet éljünk, és ne kövessünk el komolyabb bűnt?

A szegények iránti könyörület Isten népének az egyik összetéveszthetetlen jellemzője.

Egyetlen emberben sincsen elegendő bölcsesség ahhoz, hogy világot teremtsen, vagy uralkodjék a szelek fölött, tehát nem fér hozzá az igazi bölcsességhez.

Senki nem találhat beteljesedést ebben a törött és múló életben. Jézus viszont fölemel bennünket, halandó embereket, akiknek az élete csak pára, és fölkínálja nekünk a vele való örök életet.

A Prédikátor könyvének 3. fejezete azzal az állítással kezdődik, hogy mindennek megvan a rendelt ideje. Ha másban nem is, de abban egészen biztos volt Salamon, hogy Isten mindennek a feltétlen ura.

Mindazok, akik Krisztusban vannak, akik Isten kegyelméből újjászülettek, Ábrahám gyermekei és Isten Jézusban beteljesített ígéreteinek a várományosai.

Salamon ugyanúgy zárja a Prédikátor könyvét, ahogyan kezdte: „Felette nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor –, minden hiábavalóság!” De ehhez hozzáad egy nagyon fontos megjegyzést a könyv végén.