Dávid utolsó, költői formába öntött szavai megmutatják, hogy milyen mélyen bízott Istenben, abban, hogy ő hűségesen megtartja és beteljesíti ígéreteit.

A megpróbáltatások közepette Dávid mégsem gyűlöli ellenségeit, hanem Istenhez fordul.

A hét első napján, vasárnap még királyként üdvözölték, de pénteken már mint bűnözőt feszítették keresztre.

A templom megépítésének csúcspontja az volt, amikor elkészülte után Isten dicsősége betöltötte az új épületet.

Izráel népe hajlott a bálványimádásra. A körülöttük élő népek pogány istenségeket imádtak, és ez állandó kísértést jelentett Isten népe számára.

Illés és a Baal-próféták összeütközése a Karmel-hegyen a Királyok első könyvének egyik legismertebb története.

Náhum kijelentette, hogy Isten jó; menedék a bajban. Jézus testesítette meg Isten jóságát; a Jézusról szóló jó hír menedéket nyújt mindazoknak, akik hittel elfogadják.

Isten ma is küzd népéért, akkor is, ha az ember nem mindig látja a teljes képet.

Úgy tűnik a Szentírás utalásaiból, hogy több tízezer angyal létezik.

Jézus kétszer jelent meg a Földön. Most ünnepeljük az elsőt.

A 103. zsoltár arról szól, hogy Isten milyen könyörületes és irgalmas volt népéhez, amikor nem úgy bánt vele, ahogyan bűnei miatt megérdemelte volna. Ő nem tart haragot örökké.

Jézusnak nemcsak a papsága haladta meg a lévita papság szolgálatát, hanem az áldozata is meghaladta a papi áldozatokat.

A hegyekre tekintve a zsoltáros egy kérdést tesz föl. Mivel rögtön meg is válaszolja, abból kitűnik, hogy ez egy költői kérdés. Nem volt semmi kétsége: az az ő segítsége, aki a hegyeket alkotta.

Szegénység, betegség és elnyomatás – csak néhány azok közül a csapások közül, amelyek a világ lakóit sújtják. De mindezek megoldásánál is égetőbb fontosságú az emberiség legalapvetőbb szükséglete: a bűnbocsánat.

Istennek a múltban átélt jósága és a jövőre vonatkozó ígérete arra indít, hogy a jelenben pedig imádkozzunk.