Jézus több szakaszból álló tárgyalása – kihallgatták a zsidó vallási tanács előtt, majd a római helytartó, Pilátus előtt első ízben, aztán Heródes udvarában, végül...

Amikor Jónás elfutott az Úr hívása elől, és jegyet váltott a Tarsís felé tartó hajóra, Isten óriási vihart támasztott, amely a hajón tartózkodó összes ember életét veszélyeztette.

Isten kérdéseket tett fel Jóbnak azzal a szándékkal, hogy lenyűgözze őt.

Az emberek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy leegyszerűsített válaszokat adnak azoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek.

Zofóniás – Júda prófétája – írásának az első részét arra szentelte, hogy figyelmeztesse Júdát és Jeruzsálemet az Úr közelgő napjára.

Mózes könyörgött, hogy Isten bocsássa meg a nép bűnét; még saját életét is felajánlotta az övék helyett, ha az megfelelne Istennek.

Sokat vitatott téma a bibliatudósok körében a törvény szerepe.

Jézus élő bizonyságát adta túláradó szeretetének, amikor önként lemondott az életéről a világ bűneiért.

A 38. zsoltár Dávid megrendítő szavaival indít, amelyeket akkor írt, amikor megvallotta a bűn következményeként megtapasztalt nyomasztó bűntudatot (38,2–5).

Sokan egész életükben küzdenek azért, hogy „valakik” legyenek. De Isten országa más logikán működik.

A 150. zsoltár az egész Zsoltárok könyvét összegzi legutolsó versében: „Minden lélek dicsérje az Urat!”

A 133. zsoltár arról a csodálatos megtapasztalásról beszél, amelyben Isten népe egyként él, és imádja Istent.

A Szentírás írói sokszor használtak építéssel kapcsolatos képeket mondanivalójuk szemléltetéséhez.

Isten mindent tökéletesnek alkotott – a vért is. Ha megértjük, mélyebb lesz a hitünk.

A Zsoltárok ötödik, utolsó könyve azzal kezdődik, hogy felszólítja a megváltottakat: adjanak hálát az Úrnak örökkévaló kegyelméért (Zsolt 107,1–3).