A szombatnap aprólékos törvényei, ahogyan ebben a történetben is láthatjuk, elsőrendűen példázták ezt a zsidó rendszert, Betesda fürdőmedencéje pedig kiváló példa a zsidó babonákra.

Állítólag a medence vize időnként felkavarodott, vagy buborékolni kezdett, és úgy vélték, hogy aki elsőként belép a vízbe ezt követően, az meggyógyul. Jézus itt találkozott egy emberrel, aki harmincnyolc éve nem tudott elsőként belemenni a vízbe. Érdekes egybeesés, hogy Izráel népe is éppen harmincnyolc éven át vándorolt Kádés-Barnea pusztájától a Zered völgyéig (5Móz 2,14), és ez a harmincnyolc éve beteg férfi ugyanolyan levert és tehetetlen volt, mint ők.

Jézus azonban eltekintett a férfi kifogásaitól és babonásságától. Eltekintett elkeseredésétől és gyatra teológiájától. Eltekintett mindettől, kegyelmet gyakorolt iránta, és gyógyulást hozott számára.

Ilyen a Jézus által kínált üdvösség: nem lehet kiérdemelni azzal, hogy betartunk egy rendszert, megfelelő teológiai ismeretekkel rendelkezünk, jó a hozzáállásunk, vagy példásak a családi kapcsolataink.

Az üdvösség Isten ajándéka; egyedül az ő kegyelme által menekülünk meg (Ef 2,8–9). Helyénvaló, hogy Jézus megkérdezte ezt a férfit, akar-e meggyógyulni; ugyanezt a kérdést teszi fel azoknak, akik ma szeretnének hinni benne.

Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni?

JÁNOS 56