Jézus párhuzamba állította saját életét Jónás prófétáéval. Amikor néhány farizeus provokálta Jézust, és valamilyen bizonyítékot követelt tőle arra, hogy ő a Messiás, akkor Jézus azzal tette őket helyre, hogy azt mondta: nem kapnak mást, csak a Jónás próféta jelét (Mt 12,38–39). Ezzel az összehasonlítással folytatta: „Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.” (12,40)

Bár vannak hasonló vonások Jónás és Jézus története között, Jézus messze fölülmúlja Jónást. Jónás egy engedetlen próféta volt, aki megfutamodott a küldetés elől, és nem volt hajlandó Isten ítéletéről hírt adni Ninive elveszett lakóinak. Ezzel szemben Jézus az igazi és végsőkig engedelmes próféta volt, aki azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket az egész világon. Mind Jónás, mind Jézus mélyen aludt, amikor hajója viharba került, és a személyzet élete veszélyben forgott, és mindkettőjüket úgy kellett fölébreszteni. Viszont míg azok, akikkel Jónás hajózott együtt, bedobták őt a tengerbe, hogy lecsendesítsék a szelet és a hullámokat, addig Jézus csak ráparancsolt a szélre és a hullámokra, és engedelmeskedtek szavának (Mk 4,35–41).

Aztán végül Jónás szenvedte el a saját bűne miatt a büntetést, és ezáltal a hajósok megmenekültek. Jézus azonban bűntelen életet élt, és amikor meghalt, akkor a világ bűneiért járó ítéletet vette magára azért, hogy másokat megmentsen.

A Mt 12. fejezetében Jézus lényegében azt mondta a farizeusoknak: adok nektek jelet, de nem olyat, amilyet ti szeretnétek; az a jel a ti Isten elleni lázadásotokért való ítélet lesz. Az Ószövetségben mind a Nóé idején bekövetkezett özönvíz, mind az egyiptomi hadsereg pusztulása a Vörös-tengernél, mind pedig az ellenszegülő próféta tengerbe vetése az ítélet megnyilvánulása. Ezért mondja Jézus a keresztről, hogy az az ő „megkeresztelkedése” (eredetileg, görögül „baptizmosz”, azaz „bemerítés, alámerülés”; Lk 12,50). Ez Jónás jele. Jónás majdnem belefulladt Isten haragjába, három napot töltött a hal gyomrában, majd Isten élve kihozta onnan, hogy betöltse küldetését, és elmenjen Ninivébe. Jézus azonban a nagyobb és igazi Jónás, akit teljesen elárasztott Isten tökéletes haragja a Golgota keresztjén, majd három napig volt a föld gyomrában, de végül élve jött elő, hogy betöltse küldetését követői révén az egész világon (Mt 28,18–20).

Jézus Jónás jelét adta a zsidó vezetőknek, hogy föltárja kilétét és küldetését. Ők látható jelet akartak; válaszul Jézus Istennek a történelem során tanúsított hűségére mutatott.

Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt.

JÓNÁS 1,4–5