A Biblia azonban egyértelműen kimondja, hogy egyetlen ember sem bűntelen: „Mert nincs egy igaz ember sem e földön, aki csak jót cselekedne, és ne vétkezne.” (Préd 7,20) Jób nem- csak azt állította, hogy azt tette, ami jó, hanem azt is, hogy tiszta szívvel cselekedett. A szív életünk trónjaként működik; ami a szívben él és uralkodik, végül az fogja uralni egész életünket.

Jézus azt mondta: „A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember pedig az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert amivel telve van a szív, azt mondja a száj.” (Lk 6,45)

Bámulatos, de Jób is éppen egyszerre összpontosított válaszában a külső tettekre és szívének belső indítékaira (Jób 31,5–8). Jézus eljött, és a Hegyi beszédben kiemelte, milyen fontos kapcsolat áll fenn a tettek és a szív indítékai között (Mt 5–7). Az emberek mégsem igazolhatják magukat teljes mértékben Isten előtt.

Ézsaiás azt tanítja, hogy végső soron minden ember tisztátalan; a legjobb cselekedeteik is olyanok, mint a beszennyezett ruha (Ézs 64,5). A könyv vége felé Jób is meglátta és megértette a szuverén Isten előtti tehetetlen állapotát, és bűnbánatot tartott porban és hamuban (Jób 42,6).

Ha csalárdan jártam, és lábam álnokságra sietett, igazsága mérlegével mérjen meg engem, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!

JÓB 31,5–6