Amikor feltűnik egy új előadó, akkor rendszerint az első években megjelenik egy izzás, magával ragadó sodrás a zenéjében. Ilyen volt a Petra, akik egy egész generációt lelkesítettek. Michael W. Smith pedig egyike volt azoknak, akik a világi közegben is minőségi zenével képviselték a Megváltót. Ron Kenoly elhozta az örömteli dicsőítést, és akkoriban minden hívő fekete énekes az ő stílusában dicsőített. A Vineyard olyan bensőséges imádatot mutatott be, amilyennel addig nem találkozhattunk. John Michael Talbot a szépséget jelenítette meg. Csukott szemmel volt érdemes hallgatni, és mindig felemelte a lelkedet. Jött Graham Kendrick, Noel Richards és Matt Redman a szigetországból, és mindegyikük hozott valami olyat, ami megfogott, és évekig hatással volt rád. Megjelent a Hillsong, és az egész világra hatást gyakorolt ihletett dalaival. Náluk nem volt akkora robbanás, bár a Shout to the Lord plusz a női dicsőítésvezető nagyot szólt. Utana viszont jött egyik szép ének a másik után. Magasan indultak, és tartották is ezt a szintet.

Egy együttes életpályáját sok minden határozhatja meg, legyen az világi vagy keresztény. A Beatles és a Led Zeppelin is mindössze hét évig létezett, de óriási hatással voltak a könnyűzenére. A Rolling Stones vagy a U2 hány évtizede muzsikál, de Cliff Richard is nagyon sokáig volt jelen slágereivel. A modern keresztény könnyűzenében voltak rövid és hosszú művészi pályák is. Az egyik leghosszabb utat Tommy Coomes tette meg. 

Ott volt a modern gospel pop indulásánál, és máig dicsőít együttesével. A tagok változtak, de a szándék és az elkötelezettség ugyanaz maradt. Jó lenne vele beszélgetni, biztosan sok történetet tudna mesélni, mi pedig sokat tanulhatnánk tőle. Michael W. Smith művészi pályája is egyedülálló. Popsztárból lett dicsőítő, aki a hűséget, a megbízhatóságot jelenti. Egyszer megkérdezte tőle valaki, hogy mi tartja őt, amikor távol van otthonától, családjától? Azt felelte, hogy 25 éve jár a feleségével együtt ugyanabba a házicsoportba, és 30 éve ugyanaz a mentora. Ez kellene mindenkinek, ilyen biztos háttér.

Léteznek törések, és újraindulások is. Michael English a 90-es évek közepén tűnt fel egyedülálló hangjával. A legnagyobb énekesekhez hasonlították, majd jött egy megcsalás, és évekre kikerült a reflektorfényből. Hogy milyen szinten énekelt, arra jó példa a Mary Did You Know, amelyet sokak szerint ő énekelte a legihletettebben. 

Volt viszont egy barátja, éppen ennek a dalnak a szerzője, Mark Lowry, aki nem hagyta ott a bajban, és Michael helyre is állt. Azóta énekel szólóban, a Gaither Vocal tagjaként, és rendezett, hívő életet él. Hirtelen felfutés, egy törés, helyreállás és stabil folytatás.

Minden hívő Isten egyedi terve szerint éli az életét. Az lenne a legjobb, ha a komolyabb döntéseinknél megértenénk, mi az ő elképzelése. A művészeknél ugyanez a helyzet. A lényeg, hogy ne a zenéhez, a hírnévhez kötődj, hanem Istenhez. Ha sokan ismernek, azt kezeld, ha nem, akkor élj úgy. Az a lényeg, hogy kövessük Jézust, és menjünk arra, amerre vezet. Granger Smith híres countryénekes volt, amikor elvesztette egyik gyermekét. A fájdalom mélypontján öngyilkossági gondolatok között fordult Jézushoz, aki megmentette őt. Azt gondolnánk, hogy innentől kezdve más szövegekkel, de folytatni kell, ám neki bálványa volt a zenélés, amit abba kellett hagynia. Egy dalt még kiadott, hogy milyen családi életet szeretnek megélni – szép búcsúzás.

In This House (Ebben a házban) 

A 2nd Chapter of Acts tagjai minden januárt azzal töltöttek, hogy megértsék, mit tervez Isten arra az évre. Koncerteztek, volt, hogy pihenőt tartottak, mentek tovább, és amikor jött a jelzés, akkor befejezték. Mert van olyan, amikor „Véget vetik a zenének. S hazamennek a zenészek”, ám ameddig azt érzed, hogy a színpadon a dalaiddal tudod a leghatékonyabban szolgálni Istent, akkor ott a helyed.

A legtöbben pár év alatt megírják dalaik többségét, ám van, akinél széthúzódik ez az időszak, bár a kezdet náluk is kijelöli az utat. A lényeg az alázat és a hűség. A nyitottság, hogy a Szentlélek vezethessen. 

Zenével vagy anélkül.