Lelkiség

A 103. zsoltár arról szól, hogy Isten milyen könyörületes és irgalmas volt népéhez, amikor nem úgy bánt vele, ahogyan bűnei miatt megérdemelte volna. Ő nem tart haragot örökké.

Jézusnak nemcsak a papsága haladta meg a lévita papság szolgálatát, hanem az áldozata is meghaladta a papi áldozatokat.

A hegyekre tekintve a zsoltáros egy kérdést tesz föl. Mivel rögtön meg is válaszolja, abból kitűnik, hogy ez egy költői kérdés. Nem volt semmi kétsége: az az ő segítsége, aki a hegyeket alkotta.

Szegénység, betegség és elnyomatás – csak néhány azok közül a csapások közül, amelyek a világ lakóit sújtják. De mindezek megoldásánál is égetőbb fontosságú az emberiség legalapvetőbb szükséglete: a bűnbocsánat.

Istennek a múltban átélt jósága és a jövőre vonatkozó ígérete arra indít, hogy a jelenben pedig imádkozzunk.

Jézus áldozatával Isten megoldást adott az emberiség bűnére és szégyenére, és felkínálja a tiszta lappal indulás lehetőségét.

Bár Izráel népének a fogságban nem volt kedve az énekléshez, Isten mégis azt kéri övéitől, hogy minden körülmények között őt dicsőítsék.

Dávid méltán csodálkozott azon, hogy Isten képes minden egyes emberre gondolni, de a mai hívők tudhatják, hogy Isten sokkal többet is tesz, mint hogy pusztán gondol ránk.

Nézzük meg, milyen megnevezésekkel nyilatkoztatja ki János Jézust A jelenések könyvében!

A farizeusok úgy tettek, mintha Isten azért teremtette volna az embereket, hogy legyen kinek megtartania a szombatnapot, Jézus azonban tisztázta, hogy Isten ajándékként adta a szombatot az általa teremtett embereknek.

A jelenések 9-ik fejezete bemutatja, milyen gyors, súlyos és igazságos Isten ítélete; hevességével egyetlen ember se szembesülne szívesen.

Különböző nézetek eltérő álláspontokat képviselnek, de nagyon fontos, hogy a keresztények ne bonyolódjanak vég nélküli vitákba az egyes elméletek helyes voltára vonatkozóan.

Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő nem változik a két eljövetele között, de érkezésének célja megváltozik. Először megmenteni jött, egy nap pedig ítélni jön majd.

Talán úgy tűnik a szemünkben, hogy akadálytalanul tombolhat a bűn, de Isten a maga idejében minden rosszat helyrehoz majd.

„Az alfa és az ómega” megnevezés tömören meghatározza, kicsoda Isten, és mit tett. Isten a kezdettől a végig örökkévaló, mindent kézben tartó, kegyelmes és szeretetteljes, igazságos, győztes Isten.

Isten az egész Ószövetségen át egyértelmű parancsokat adott népének a pogány bálványok istentiszteleti helyéül szolgáló magaslatokkal kapcsolatban.

Az ókori Júda sok más királyától eltérően Ezékiás nagy és hűséges uralkodó volt. Istenben bízott, és ragaszkodott a parancsolataihoz (2Kir 18,5–6).

A Jósiás király idejében végbement reformok a lelki ébredés meghatározó korszakát nyitották meg Isten népének az életében.

Isten a próféták révén szembesítette az embereket erkölcsi csődjükkel, illetve hívta bűnbánatra és megtérésre őket.

A Krónikák első könyve Isten népének a történetét tartalmazza Ádámtól Dávid királyig. Ezzel arra mutat rá, hogy Istennek az emberi történelem kezdetétől fogva megvannak a népére vonatkozó tervei.

A zene Isten csodás ajándéka – szépség a ritmus és a dallam, a művészet és az érzelem egységében.

Saul az egész Izráel feletti uralmat és minden áldást megkapott Istentől, de amikor elfordult az Úrtól, mindent elveszített. Saul halála után Isten Dávidnak adta Izráel trónját.

Issakár törzsének tagjai csatlakoztak Dávidhoz, fölajánlották neki fegyvereiket és sajátos tudásukat. Fölismerték az alkalmas időt, és tudták, hogy Izráelnek mit kell tennie. Az ilyen képességek bármely királynak nagy segítségére lennének.

A Krónikák első könyve elsősorban Dávid vezetői tisztségben eltöltött aktív idejére összpontosít: kormányzására, a templom építésének megtervezésére, katonai sikereire.

Az a terület, amelyet Dávid Ornántól megvásárolt, Izráel történetében egy szent földterület volt, amely mind az Ó-, mind az Újszövetségben hangsúlyos szerepet kapott.

Dávid király nagyon szerette volna fölépíteni a templomot, de az Úr Salamont választotta ki arra, hogy ezt a munkát elvégezze (1Krón 22,7–10).

Az igazi istentisztelet az ember hálájának kifejezése mindazért, amit Isten tett és adott. Ki olyan hűséges, mint Isten?

A Krónikák két könyvének a szerzői más céllal írtak, mint a Királyok könyveinek a szerzői.

A szentek szentje a templom legbelsőbb része volt; ott lakozott Isten népe között. Egy függöny választotta el a belső részt az emberektől.

A Szentírás olvasásának egyik nagy kísértése az, hogy az ember hajlamos a saját szájíze szerint értelmezni a szöveget.