A modern gospel történetében ugyanúgy megtalálható ez a jelenség, mint a világ legismertebb együtteseinél. Ott az NSYNC és Justin Timberlake vagy The Police és Sting, de hosszú a lista. Aztán vagy sikeres lesz az önálló művészi pálya, vagy nem. Nézzünk pár keresztény énekest, akik vagy aránylag a pályájuk elején, vagy már ismertebb szakaszában váltottak át együttesből szólistává.

Bob Carlisle háttérénekesként dolgozott, de már elege lett a klubokból, és változásért imádkozott. Nem sokkal ezután felkérték, hogy csatlakozzon egy újonnan induló együtteshez, mely Allies néven indult el. Közepesen ismert csapat lett, és egy ponton Bob átváltott szólóba. A többi már történelem, hiszen megírta 16 éves lányának a Butterfly Kisses dalt, melyet csak felesége kérésére tett rá a soron következő albumára. Pár hónap múlva pedig már az egész ország arről beszélt, és soha nem futott be annyi lejátszási kérés a rádióállomásokhoz, mint erre az énekre.

Carlisle együttese biztosan nem játszotta volna el ezt a dalt, így viszont Bob eljutott a legnagyobb beszélgetős műsorokba, s szavai életet közvetíthettek. De ne mindig a nagy volumenű hatásokat keressük, hanem gondoljunk bele, hogy mit érezhetett Brooke, aki inspirálta ezt az éneket, amikor hallotta a rádióban, meghívták őt is a tévék legnézettebb műsoraiba, és a szalagavatóján is elénekelte neki az édesapja. Íme apa és lánya Oprah vendégeként:

Másik, jól ismert előadónk, Martin Smith, aki 17 éven át járta a világot a Delirious? csapattal. Őket nem is kell bemutatni, legendás utat jártak be, és a dalaik nemcsak vonzottak, de megragadtak, és vittek is magukkal, mint a Paint the Town Red is:

Ám cégeknek és együtteseknek is megvan a maga életpályája, és eljött az a nap, amikor barátaink befejezték közös útjukat. A billentyűs, Tim Jupp létrehozta a legnagyobb nyári fesztivált, a BCDO ötletgazdája és vezetője lett. Martinnak pedig adott volt a kérdés, hogy merre tovább. Neki is, mint minden más hívő művésznek, van egy látható és egy nem látható része az életének. A nem látható az, ahol eldőlnek a legfontosabb dolgok, és ez az Istennel való kapcsolatunk, a Jézushoz való ragaszkodásunk. Ez az előadói pályának a tőkesúlya, ami tartja a hajótestet – még a legnagyobb viharban is.

Martint sokszor láthattuk nálunk az Ez az a nap! rendezvényein, és sok időt töltöttünk vele a Roadshow utazásokkor is. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor: hiteles. És a csapat feloszlása után tovább folytatódott, és folytatódik Martin alkotói pályája, olyan ékszerekkel, mint a God’s Great Dance Floor – itt éppen a Passion konferencián, Chris Tomlinnal:

Nemrégen pedig a Tenth Avenue North érezte úgy, hogy eddig tartott közös útjuk, ám a búcsúturné meghiúsult a járvány miatt. Mike Donehey énekes és alapító ekkor úgy érezte magát, mint egy kiszáradt szivacs, nem tudva, hogyan tovább. Azt érezte, hogy meg kell, hogy sirassa ezt az időszakot, és ahogy kiengedte magából a fájdalmat, úgy jött utána/helyette az öröm, és születtek ezután meg az új dalok. Így fogalmaz a Flourish album születése kapcsán:

„Ahhoz, hogy tudj örülni, hagynod kell a szomorúságot is hatni. Ezek a dalok nem a naív hozzáállás szülöttei, hanem a sivatagban születtek, és hálás vagyok azért, hogy most már víz folyik át az egykor száraz részeken.”

All Together (Együttes erővel) – énekli Mike, aki újra lát távlatot, bátorít, biztat, s mindezt hitelesen, mint mindenki, aki egy ilyen száraz időszakon átjut – Isten segítségével.

Csapatban vagy együtt? – ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Csak figyelni kell az Úrra, a körülményekre, a belső jelzésekre, és az átbeszélt helyzetekre.

„Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.” (Róma 14,5) – tanácsolja az Ige, és akkor ha meghozzuk az átgondolt döntést, csinálni kell. Aktívan, ötletesen, kitartóan.

Forrás: CCM Magazine