Phil Keaggy, a gitárosok gitárosa
Vannak gitárosok és vannak GITÁROSOK. Keaggy ez utóbbiak közül való.
Vannak gitárosok és vannak GITÁROSOK. Keaggy ez utóbbiak közül való.
Egyszer Julia Winterberg, a Jubilate kórus alapítója, valamikor a nyolcvanas években Hollandiában volt az akkori legnagyobb keresztény könnyűzenei fesztiválon. Sokféle kurzus volt napközben, köztük haladó gitárosoknak való is. A kiváló gitáros, aki ott oktatott, este Julia mellett ült, amikor Phil Keaggy játszani kezdett. Phil egy ismert melódiával indított, majd mintegy tíz percig kalandozott az akkordok és dallamok világában, majd visszatért a kiinduláshoz. A haladó gitárosok tanítója pedig csak ó-zott és ú-zott, mert nem talált szavakat arra a csodálatos előadásra. Azt azért ki kell valamivel érdemelni, hogy második legjobbnak szavazzanak meg a világ gitárosai közül.
Íme egy kis ízelítő ebből, amikor Phil a John the Revelator című ismert éneket játssza barátaival:
Keaggy kisfiúként egy balesetben elvesztette jobb keze középső ujját, és nem is gitározni szeretett volna. Milyen szerencsénk, hogy végül ezt a hangszert választotta! Fiatalon a drogtól várta, hogy segít kiteljesíteni művészetét, de a tudatmódosítás pont ellenkezőleg hatott, s jött a nyugtalanság, a depresszió. Édesanyja halála után fordult oda Jézushoz, és a hit egyre többször jelent meg énekeiben is. Erre az időszakra esett zenekarának a felfutása, melyből két év múlva kivált, s önálló zenei pályára tért. Onnantól kezdve számtalan albumon hallható, nagyon sok művésszel lépett fel közösen, és jöttek az albumai, ahol volt, hogy énekelt, de instrumentális lemezei is jelentek meg. Keaggy fogalom lett, akiről nem véletlenül született meg a városi legenda, hogy amikor megkérdezték Jimmy Hendrixet (vagy Van Halent), hogy milyen érzés a világ legjobb gitárosának lenni, akkor azt válaszolta, hogy erről kérdezzék meg Keaggyt. A legmagasabb szinteken már nehéz különbséget tenni. Federer vagy Nadal, Messi vagy Ronaldo – ízlés dolga, mindnyájan extra klasszisok. Ilyen Keaggy is, aki gitártudását és művészetét annak a szolgálatába állította, akitől azt kapta – és annak a dicsőségére is.
Egy csodálatos szólója látható, hallható a következő felvételen – élvezzük, tekintsük őt ajándéknak.