A sátor révén Isten népe között lakott, a nép pedig az áldozati rendszer segítségével fejezte ki imádatát. Közvetlenül a sátor körül Lévi törzse helyezkedett el. Ők vezették az istentiszteletet. Ettől távolodva Isten népének a tizenkét törzse négy csoportban foglalt helyet; minden egyes csoportba három törzs tartozott. Dán, Ásér és Naftáli a sátortól északra, Issakár, Júda és Zebulon keletre, Gád, Rúben és Simeon délre, Benjámin, Efraim és Manassé pedig nyugatra táborozott. Ez az elrendezés azt fejezte ki, hogy Isten népének az élete Ábrahám, Jákób és Izsák Istenének az imádata körül forog.

Az istentisztelet nem holmi esetleges és a többit kiegészítő feladat volt, amelyben Isten népének időnként részt kellett vennie, hanem az egész életük, sőt az egész közösség állandóan e körül forgott. Ezenfelül, ha bármely más nép ránézett Isten népének a táborára, akkor rögtön fölismerhette, hogy e nép identitásának és küldetésének a középpontjában Isten áll.

János, A jelenések könyvének szerzője hasonló képet fest az újjáteremtés utáni mennyei valóságról. Mi több, azt írja, hogy „nagy sokaságot láttam, amelyet senki sem tudott megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, fehér ruhákba öltözve, kezükben pálmaágakkal. És hangosan kiáltottak: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (Jel 7,9–10) Isten népe egy napon Isten személyes jelenléte körül gyülekezik majd össze egy mindenkit magával ragadó istentiszteletre.

A keresztény élet ennek az eljövendő valóságnak az előíze; középpontjában az egy igaz, élő Isten dicsőítése áll. Az újszövetségi szerzők megfogalmazása szerint az egész élet az imádat körül forog. Pál azt írja, hogy a hívőknek egész életüket oda kell szánniuk Istennek „szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek.” (Róm 12,1) A teljesen ennek az istentiszteletnek szentelt élet Jézus értünk végzett szolgálata révén lehetséges, és Isten Szentlelke tesz rá képessé bennünket. Annak a szépsége, amit Jézus tett, a hívőket arra kell, hogy indítsa, hogy életüket az imádat köré szervezzék. Ha így tesznek, akkor a kívülállók is láthatják, hogy Isten népe számára Isten van a középpontban.