Elevation – a közvetlenség hangja

Egy nagy gyülekezet áll az Elevation Worship, melynek több mint húsz kisebb közössége van világszerte. Ha megnézzük a prédikációknak a témáit, akkor láthatjuk, hogy azok nagyon gyakorlatiasak, életközeliek. Múlt héten a CityAlight csapattal ismerkedtünk meg, akik a hagyományos egyházi himnuszok zenei világát folytatják – modern hangzással. Most pedig a másik megközelítést mutatjuk be, a közvetlen, megszólító stílust. Az első az mélyebb teológiailag, és inkább Róla szól, ez a második pedig egyszerűbb szövegezésű, és inkább Neki szól. Persze egyik stílusban is lehet ilyen, és a másikban is olyan, de ez a két fő vonulat figyelhető meg a dicsőítés közegében.

A következő dalban jól kivehető a közvetlenség, melyre a rockos, rekedtes hangú vendégénekes, Brandon Lake még rátesz egy lapáttal.

Nem leíró a szöveg, hanem rövid és kifejező: „csak Te vagy, aki képes a siralmat táncra fordítani, a szégyent dicsőségessé tenni, a sírhelyekből kertekké alakítani.” A hasonlatok és a képek segítenek, hogy ki-ki belehelyezze saját életének elrontott, tönkrement részeit, és megjelenik a remény, hogy Jézus helyreállítja, jóra fordítja az életünket. 

Hasonlóan átélhető, magunkra vonatkoztatható dal, a Do It Again (Újra megteszed), mely Isten hűségéről szól, aki újra meg újra bizonyítja ezt az életünkben: 

Bár önmagukban is nagyszerű az, ahova eljutottak, mégis egy gyönyörű példáját mutatták meg az összefogásnak, amikor közösen készítettek egy albumot a Maverick City csapattal, ami egy mindössze három éve alakult különleges formáció. Mintegy száz keresztény dalszerzőnek teret adó társulat, akik száznál több éneket alkottak eme rövid idő alatt, s amelyekből több albumnyi meg is jelent. Sok köztük a fekete művész, és az Elevation dicsőítőkkel közös felvételeik ebből a szempontból is sokat jelentenek, mert gyógyítják a faji ellentéteket. Egyik legszebb daluk, a Jireh (Az Úr, aki gondoskodik):

Az afro-amerikai gyülekezetekben természetes az élénk mozgás, de az Elevation tagjait sem kell félteni. Az énekesnő (Naomi Raine), pedig jó eséllyel indulhatna bármelyik énekversenyen. Vannak, akik szerint az ismétlődő sorok csak egyfajta öngerjesztést szolgálnak, de ez nem így van. Aki már részt vett ilyenen, az tudja, hogy a Szentlélek navigálja az elhúzódó énekek menetét. Ehhez persze kell egy érzékeny és ebben járatos vezető, aki – mint egy karmester – levezényli az éneklést. Ha utólag megkérdezzük a résztvevőket, akkor sokaktól hallunk beszámolót arról, hogy Jézus miként érintette meg őket ez alatt. A kulcsszó a szabadság és az átadottság.

Az Elevation dicsőítés kedvet csinál a kereszténységünkhöz. A színpadon és a teremben levők is élvezik, és teljes lényükkel vesznek részt Isten imádatában. Szokni kell ezt a kitárulkozást, de már Dávid is példát adott erre. Aztán ez volt/van, akinek tetszett/tetszik, és volt/van, akinek nem. Isten Dávidnál már elmondta erről a véleményét, és jól tesszük, ha azt fogadjuk el magunk is.

Zárásként pedig egy újabb zenei csemege az Elevation csapatától, az O Come to the Altar (Ó jöjj, vár az oltár) című ének, melyre nem véletlenül kattintottak rá majdnem 65 millióan.

Elevation, ami friss, közvetlen és energikus. Kellenek az ilyenek. Élnek és éltetnek, mert imádatuk középpontjában maga az Élet van.