Egy anglikán gyülekezet (St Paul’s Castle Hill) 15 dalírója 2013-ban elhatározta, hogy biblikus és egyszerűen énekelhető dalokat fognak írni. Azóta CityAlight néven 50 dal született ebből a kezdeményezésből, melyek zenei stílusa a több évszázaddal ezelőtti himnuszokra emlékeztet. Egyszerűen előadható énekeket írnak, mivel az ausztrál gyülekezetek átlagos létszáma 70 fő körüli, ahol gyakran csak egy-két hangszeres játszik. Ezeket a kis létszámú, hűséges közösségeket szeretnénk olyan dalokkal ellátni, mint a What Love, My God (Milyen szeretet ez Istenem)

Egyfelől szeretnék megőrizni egyházuk nemes tradícióit, ugyanakkor lépést is tartanak a mai zenei hangzásvilággal. Amire nagyon ügyelnek, az a gazdag teológiai tartalom, ahol minden összhangban van a Bibliával. Egy egész albumot szántak például arra, hogy körbejárják az öröm témáját. A keresztény élet annyi része ad okot a tartós és mély örömre, és ezt jó, ha felfedezzük, és beépítjük a mindennapi életünkbe. Ez az érzés pedig meg kell, hogy jelenjen a dicsőítésünkben is. Olyan énekek kerültek erre az albumra, melyekben lehetőséget kapunk annak a sokféle örömnek a kifejezésére. Magát az öröm szót nem is kell feltétlenül használni, hiszen hitünk alapja maga is örömteli. És ez ebben a dalban is benne foglaltatik: Yet Not I But Through Christ In Me (Már nem én, hanem Krisztus él bennem).

Fontosnak tartják, hogy a gyülekezet tagjai közösen tudják énekelni ezeket az énekeket. Ha túl bonyolult, ha nagy hangterjedelmet igényel egy dal, akkor az elvonja a lényegről a figyelmet, mely nem más, mint Isten imádata. Arra törekednek, hogy a dalok folyjanak, s ne akadjanak meg sehol sem.

Szerintük érezni azt, ha egy dal megírásába elegendő időt fektetnek. Persze, megszülethet egy-két óra alatt is, de a teológiai gazdagság megjelenítéséhez több idő, és többszöri foglalkozás szükséges. A dalszerzők táplálják a hívők hitét, és ezt illik komolyan venni. Az előbbi éneket négy hónapig szerezték, újra meg újra átírva azt. Érdemes a dalszerzőknek kicsit lelassítani, mert akkor nagyobb gazdagságot képesek belevinni az adott énekbe. Íme a God Is For Us (Isten mellettünk áll):

Érdekes látni ezeknél az énekeknél, hogy a teológiailag gazdagabb énekek inkább Róla, mint Neki szólnak. Ez a két fő irányzat látható a dicsőítésben, és a himnikus énekekre jobban jellemző a leíró, bemutató stílus. Ha dúdolod, olyan, mintha egy tanítást énekelnél. Innen jön a feladat is: olyan énekeket is írni, melyek mindkét megközelítés előnyeit egyesítik: közvetlenek, és ugyanakkor teológiailag is gazdagok.

A lényeg azonban a szívünk irányultsága, hogy szeretnénk-e dicsőíteni Istent. Ha igen, akkor minden módon, minden stílusban, zenével vagy csak szavakkal, esetleg csendben, mindig lesz rá módunk. Tegyük hát.