1  – A koncertnél az előadó van a középpontban, a dicsőítésnél pedig Jézus.

Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki a színpadon van, Jézusra szeretné irányítani a figyelmet. Ez minden stílusú dicsőítésre igaz, kis és nagy létszámú csapatra egyaránt. Ma divatos jelenség, hogy többen énekelnek a színpadon. Ez azért jó, mert azt a hatást kelti, hogy már a színpadon is közösségi jellegű a dicsőítés, és nem egy szólistára koncentrálunk. Ezzel együtt ne legyenek illúzióink, a színpad mindig magával hozza a szereplés kísértését.

2 – A koncerten csak a színpadon énekelnek, a dicsőítésnél pedig mindenki. 

Ha dicsőítést vezetsz, és senki nem énekel veled, akkor az előadás, és nem dicsőítés.

3 – Koncert esetén a szöveg a dallamot, a dicsőítésnél a dallam a szöveget erősíti.

Ha előfordult veled, hogy ismert éneket úgy énekeltél el, hogy nem is gondoltál bele a szövegébe, akkor ott a dallam volt a hangsúlyosabb. A dicsőítésnél mindig a szöveg az első. Ezért is nehéz jó dicsőítő éneket alkotni, mert ott tartalmas szöveget kell írni, és ugyanakkor szép dallamot is ildomos mellé társítani.

4 – Koncertnél az előadók életvitele másodlagos, a dicsőítésnél viszont elsődleges.

Mozart, Jerry Lee Lewis vagy Ozzy Osbourne élete elég kacskaringós volt, sőt voltak olyanok, akik annyira csúnya dolgokat tettek, hogy a közönség bojkottálta a számaikat is. A visszás jellem nem probléma egy világi előadónál, de a dicsőítésnél más a helyzet. Itt az erkölcsi tisztaság, a hit szerinti életvezetés az első. Voltak viták arról, hogy nemhívők lehetnek-e a dicsőítő csapatban. Ez önmagában képtelenség, hiszen hogyan vezetsz embereket a dicsőítéssel, miközben te nem dicsőíted Istent. A dicsőítésvezetőnél ugyanaz a mérce, mint a lelkésznél. A jellem a legfontosabb, bár nyilván kell megfelelő zenei tudás is.

5 – A hangszerszóló színesíti a koncertet, de a dicsőítésnél elvonhatja a figyelmet.

A dicsőítés minden hangszeren megszólalhat, még a kevésbé megszokottakon is. Ugyanez érvényes a stílusokra is. Sok áldást tudnak közvetíteni, a jó, de nem kiemelkedő tudású zenészek is, ha odaadóan dicsőítenek. Akik virtuózok a hangszerükön, azoknak arra kell vigyázniuk, hogy ez emelje az imádatot, és ne pedig elvonja a résztvevők figyelmét.

6 – A koncerten képzett zenészek játszanak, a dicsőítésnél fontos, hogy odaadó dicsőítők is legyenek.

A dicsőítésnél a lehető legmagasabb zenei színvonalra kell törekednünk, de ez nem öncélú, hanem Isten dicsőségét szolgálja. A dicsőítő csapat tagjainak össze kell szokniuk, hogy ne egy adott zenei váltás kösse le a figyelmüket, hanem a közös imádat.

A viták persze folynak a zenei stílusokról, de ez mindig is így volt és várhatóan lesz is. A lényeg, hogy a dicsőítés szándéka maradjon meg. A dalok jönnek és mennek, a zenészek jönnek és mennek, a stílusok jönnek és mennek – ám a dicsőítés mindörökre megmarad.

Forrás: Christianity Today, Karl Vaters: 6 important differences between performance music and worship music