A láthatatlan nélkülözhetetlenek
Nem látjuk őket a színpadon, de nélkülük nem működne semmi.
Nem látjuk őket a színpadon, de nélkülük nem működne semmi.
A modern keresztény zene európai történetében van két személy, akiket a nagyközönség nem nagyon ismer, de maga a zenésztársadalom igen nagyra tartja őket. Leen la Riviere és Les Moir, a két, kissé franciás nevű úriember, akiknek kimondhatatlanul sokat köszönhet ez a kontinens.
Leen la Riviere tette ismertté Európában a Continental Singers együttest, és ez nekünk magyaroknak (is) rengeteg áldást hozott. Először létrejött a Jubilate kórus, melynek önmagában nagyon sok zenei leágazása lett az évek során, majd a magyar Conti indult útjára, mely sok-sok ezer embernek adott Jézushoz jutási lehetőséget. Íme néhányak jubileumi visszaemlékezése a 25. évfordulón:
Leen a nyolcvanas években személyesen járta Kelet-Európát, biztatta, segítette a szocializmus idején korlátozott hívő közösségeket. Koncerteket, találkozókat szervezett, segítette a helyi Conti együtteseket. Mindezt úgy tette, hogy közben a saját személyes szabadságát is kockáztatta, mivel mindenhol, ahova ment, figyelték az ügynökök. Egyszer például Kelet-Németországban elkérték a rendőrök a papírjait, és akkor jött rá, hogy a tárcájában ott van az ottani kapcsolatának a neve és a címe. Ha azt elolvassák, akkor minden érintett bajba jutott volna. Nem vették észre – megúszta, de hajszálon múlt.
Leen volt az egyik alapítója a Preludium keresztény zenei kiadónak, mely az első honi fecskéknek volt a fészke, mint az Alfa és Omega valamint a Forrás együttes. Koncerteket, klubokat szervezett, és működtette az egyetlen modern gospel zenei boltot. Leen éveken át szervezte Hollandiában, De Bronban a legnagyobb európai keresztény zenei találkozót, mely fantasztikus találkozási pontja volt Európa két felének és Amerikának. Mi keletiek ingyen vehettünk részt a fesztiválon, sőt mai 100 eurónak megfelelő értékben elhozhattunk kiadványokat az ottani könyvesboltból. Leen aktívan segítette az 1990-ben Esztergomban létrejött, máig egyetlen Kelet-európai művészeti fesztivál megvalósulását is.
Másik „hősünk”, Les Moir, aki többek között segítette elindulni Graham Kendrick, Noel Richards, Matt Redman, Martin Smith és Tim Hughes zenei pályáját. Ha azt vesszük, hogy 2013-ban úgy számolták, hogy csak Matt Redman 130 millió emberre volt hatással a világon, akkor mi lenne, ha minden, fent említett énekesnél összeszámolnánk ugyanezt? Nyilván képtelenség, és felesleges is – van, ahol vezetik a listát, és jobb, ha ottani elismerésben fizetnek majd nekünk. Basszusgitáros, producer, tehetségeket felfedező, aki mindemellett megírta az angliai keresztény könnyűzene történelmét (Missing Jewel). Ha ő telefonál, akkor a legtöbb világhírű keresztény előadó egyből felveszi a telefonját.
Ő volt a társa Noel Richardsnak, amikor előkészítették az 1997-es Wembley stadionos dicsőítést, amikor 44 ezren gyűltek össze. Noel mellett elkötelezett segítője az Ez az a nap!-nak is. Amerre jár, mindenhol mond valami jót rólunk, és ez erősíti az irántunk való bizalmat. Ezt persze meg is kell szolgálni, de Les véleménye sokat jelent ezekben a körökben. Most gospel zenei nagykövetnek definiálja magát, mivel képviseli a keletieket nyugaton és viszont. Szerény és vidám, aki mindig meglátta egy előadóban vagy egy dalban a lehetőséget.
Leen és Les a két L betűs nagyság – köszönjük munkásságotokat!