Nemrég írtunk Justin Bieberről, s hogy az édesanyja mennyit imádkozott érte, aminek meg is lett a hatása. Tasha Layton, a múlt héten bemutatott énekesnő több éven át Katy Perry fellépőtársa volt. Amikor egyik fellépésről utaztak a másikra, sokat beszélgettek a turnébuszon, és az élet szokásos témái mellett a hit is gyakran szóba jött. Perry esetében ez azért érdekes, mert a szülei utazó prédikátorok, és Katy is ebben a közegben nőtt fel. Popkarrierje elején eléggé eltávolodott a hittől, de most már a harmincas éveiben, mikor van egy kislánya is, jobban szeretne figyelni erre.

Aki már imádkozott hosszasan valakiért, az tudja, hogy van, hogy eleinte nem történik semmi. Olyan ez, mint amikor egy fát elkezd belülről korhasztani egy szú. Kívülről még tartja magát, de egyre gyengül a tartása. Aztán a belseje teljesen porhanyós lesz, majd jön egy erősebb szél, és mindenki meglepetésére a vastag fa kidől. Ehhez hasonlóan az imádság kezdi megpuhítani annak a lelkét, aki erősen tartja magát, és nem akarja felvenni a kapcsolatot Istennel. Egy idő múlva – ami éveket is jelenthet – elkorhad már benne a függetlenségi vágy, elege lesz a bűnökből, és a Szentlélek egy szele kidönti a hitetlen életet. A lényeg az állhatatos könyörgés, hogy az nem lehet, hogy ő elkárhozzon, és harcolok érte, tartson akármeddig is. Ez az elszánt hozzáállás pedig előbb vagy utóbb odafordítja az illetőt Jézus felé – néha meglepően hamar.

Ez történt Jerry Lee Lewis életében is, aki hívő családból indult, de a zenei karrier és a gyorsan jött világhír átállította. Hétszer nősült meg, tragédiák történtek a családjában – kész csoda, hogy életben maradt. Idős korára azonban rájött, hogy hol van egyedül biztonságban, és ebben sokat segített neki legutolsó felesége, aki egy nagyszerű hívő asszony. Ám eddig rengeteg imádság ment Jerryért, és egy sem volt hiába. Megvédték az életét, amikor rossz útra tért, és segítettek neki visszatalálni az Atyai házhoz. Hasonló pályán mozgott Little Richard a rock and roll másik szupersztárja, és Johnny Cash a blues legendája is. Cash így énekel a személyesen megismerhető Jézusról:

Kell mások imádsága ahhoz, hogy a hírességek kiszabaduljanak abból a nagyon vonzó, élvezetekkel, alkohollal, droggal megrakott közegből. Mert ahhoz erő kell, hogy kiszedjen abból a világból, ahol téged imádnak, és besegítsen egy másikba, ahol Istent imádják – immár te, a volt sztár is.

Biztosan mentek az imádságok a hihetetlenül népszerű amerikai rockbanda, a Grand Funk Railroad énekeséért is. Mark Farner nagyon markánsan váltott életvitelt, és igazi rockos megjelenésével immár Jézust hirdeti. Mint ebben az énekében is, amiben felhívja a hallgatók figyelmét, hogy egy nap mindenkinek oda kell állnia ama trón elé, és számot kell adnia az életéről.

Judgement Day (Az ítélet napja)

Van, amikor hosszabb távon bíz meg az Úr, hogy imádkozzunk egy híres emberért, aki lehet politikus, sportoló, művész, üzletember vagy bárki, de van, hogy csak időnként. Ilyenkor eszünkbe juttat valakit, miközben végezzük a mindennapi teendőinket, és akkor imádkozzunk az illetőért. Az igazi változást viszont a kitartó imádság hozza meg. Brian Welch a Korn gitárosa így mondja el a megmenekülését az alkohol és a drog fogságából:

Egy ismert lelkész mondta egyszer, hogy minden megtértről, akivel találkozott, előbb vagy utóbb kiderült, hogy imádkozott érte valaki. Welch sem kivétel, ott kellett lennie egy imahősnek a háttérben.

Kis hazánkban pedig Takáts Tamás bluesénekes élte át ugyanezt. A folyamatos részegségből mások imádságától is támogatva talált oda a Megváltóhoz.

És mi lehetne illusztrisabb az Ez az a nap! magazinjában, mint Tamás együttesének az Ez az a nap című dala. Azt énekli, hogy jön a segítség, és hogyha imádkozunk a ránk bízottakért, akkor ebben biztosak lehetünk: jönni fog nekik is a segítség. Akit Jézusnak hívnak.