Ez az egység koinonia, ami egy nagyon mély harmónia, szeretet a javából. Néha azért nehéz ezt megvalósítani, mert annyira másféle a másik, és ez igen bosszantó tud lenni. A különbözőségek azonban egymás kiegészítésére vannak. Ennek tudatában nem idegesek leszünk, ha eltér tőlünk a másik, hanem hálásak. És ezt meg lehet tanulni. Erről énekel Csiszér Laci is.

Csiszér László – Egy a test

Lássuk, ehhez milyen eltéréseken kell felülemelkednünk. Nagy általánosságban vannak olyanok, akik reál(R) és olyanok, akik humán(H) érdeklődésűek. Ez a többség, de vannak olyan szerencsések, akik mindkettőben otthonosan mozognak.

R az, aki gyakorlatias, H pedig elméleti. R tudja, hogy mit kell tenni, H pedig érzi azt, hogy hogyan. Ha R megy időre valahova, és találkozik valakivel, akinek gyors lelki segítségre lenne szüksége, akkor kedvesen és határozottan lerázza, majd pontosan megérkezik. H ilyen helyzetben megáll, és fontosabbnak tartja, hogy segítsen egy bajba jutotton, és fél óra késéssel esik be a megbeszélésre. R az evangélista és a tanító, H a pásztor és a próféta.

R azt nézi, mit lehet csinálni most, H pedig gyakran néz a jövőbe, ő távcsővel vezet autót. R kategorikus, H pedig rugalmas. R gyorsan dönt, H pedig nehezebben, mert annyi szempontot érzékel. R visz egy csapatot egy irányba, H pedig gondoskodik arról, hogy minden állomáshelyen jól érezzék magukat az utazók. R látja az erdőt, H pedig a fákat.

R képes keményen és határozottan cselekedni, H ettől ódzkodik, ő a szenvedők, a bizonytalanok, a segítségre szorulók társa. R hibáztat, H elnéző. Egy vegyes felállású házaspár lehet R-H negatív és pozitív is. Ha rájönnek, hogy nem egymás bosszantására különbözőek (ez a felismerés házasságokat menthet meg), hanem kiegészítik egymást, akkor mindegyikük a neki megfelelő szituációban cselekszik. Ők megtanulják a másiktól, hogy R hásabb legyen, H pedig r-szerű. Ez pozitív kölcsönhatás. Negatív az, (főleg, ha a férfi a H) ha egymásban csak a fogyatékosságot látják. Ez borzalmas, ismétlődő köröket eredményez, hacsak rá nem jönnek, hogy nem összehasonlítani, hanem összeadni kell alkataikat.

R és H alapvetően idegesítik egymást. R-t bosszantja az, hogy H nem látja meg a teendőt, H dühös amiatt, hogy R nem figyel a körülötte levőkre. R lenézi H-t, H viszont megveti R-t. R félresöpri H-t, H pedig finoman kigúnyolja R-t, aki azt észre sem veszi. R azt mondja, hogy haladjunk, H viszont azt, hogy nem minden áron.

R nem érzékeli saját hiányosságait, H pedig nehezen tudja megfogalmazni, hogy mire is jók az ő adottságai. Általában nehéz R-nek megérteni, hogy mit nem érzékel, s hogy ott H otthonosan mozog. H inkább tudja ezt, mert a gyakorlatiasság hiányával sokszor – néha fájdalmasan – találkozik. Itt jönnek a képbe azok, akik MINDKÉT oldalon ismerősen mozognak. Ők segíthetnek, hogy HR-es testvérek észrevegyék egymást! Azért vannak egymás mellé téve, hogy menjen a MIT és a HOGYAN is! Azért kell segíteni, mert mindenkinek van vakfoltja, amit mások látnak körülötte, de ő nem. Igen, ez a legnagyobbakkal is így van, s velünk, átlagosokkal is. A jel pedig ez: minél inkább idegesít a másik, annál inkább szükségünk van egymásra!

A jó R és H különbözőségeket Isten azért hozta létre, hogy összeadjuk azokat.

„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.”

Róma 12,4.5

Erről szól a következő ének is, ahol a koreográfia is besegít az üzenetnek.

We are One (Egyek vagyunk)

És ez az, amit itt az Ez az a nap!-nál folyamatosan tanulunk. Meglátni a másikban a testvért, mégha el is tér a hitéleti gyakorlata a mienktől. És aztán közösen dicsőíteni. Jó ezt már itt gyakorolni, mert az örökkévalóságban mindig így lesz. Közösség és imádat.

Egy Facebook-bejegyzés alapján, a szerző engedélyével.