Neonhal, a Christ N’ Roll zenekar

Bár magához a rockzenéhez sokan társítanak negatív absztrakciókat, a Neonhal számára ez egyszerűen kortárs népzene. Céljuk, hogy rámutassanak arra: nézeteink különbözősége ellenére mindannyian egy csónakban evezünk. A rock a lázadók zenéje volt a kezdetektől fogva és a Neonhal is erre használja, demonstrálva, hogy szemben állnak a csökevényes tömegkultúrával és az elértéktelenedő emberi kapcsolatokkal, hitet téve a szeretet mellett. Jelmondatuk: Ússz az árral szemben!

Bemutatkoznátok röviden? Kikből áll a zenekar, milyen hangszeren játszotok és mivel foglalkoztok mindennapokban?

Tomi: Györki Szilvia dobol és vokálozik, Keveházi “Keve” Tamás gitározik, vokálozik, a basszusgitárt Urhegyi Pál kezeli, én, Nagy Tamás Imre énekelek és gitározok. „Civilként” egy kávézóként is üzemelő keresztény könyvesboltban tevékenykedek, valamint időnként külsős újságíróként írok ide-oda.

Szilvi: A mindennapokban anyuka vagyok, és kereskedelemben dolgozom, mivel a mostani helyzetben ez tűnik a legbiztosabbnak. 

Keve: A polgári életben, a foglalkozásomat tekintve néptáncpedagógus vagyok.

Pali: Informatikusként dolgozom egy cégnél. A saját lelkem mellett a számítástechnikai eszközök lelkét ápolom.

Hogyan született a zenekar és hogyan jutottatok el a mai felállásig?

Tomi: Sok évre nyúlik vissza a sztori. 2012 környékén Csatlós Pál producer, zenész barátommal elkezdtem dolgozni egy lemezanyagon. Azt gondoltam naivan, hogy milyen jó lesz, majd sorban teszem fel a dalaim, lemezeim a netre és sokan meghallgatják. Az első Neonhal lemez, a Galaxis útikaluz poposoknak 2013 végén jelent meg, kizárólag internetes terjesztéssel a neonhal.bandcamp.com oldalon. Mondhatjuk, hogy a lemez “önmagát írta” és nem direkt, szájbarágós módon, de egyfajta megtérés-történetet vázol fel. Még mindig Palival ketten raktuk össze a 2015-ös Kivezet című albumot, aztán még egy-egy EP-t (Utolsó idők, Felsejlik). Ezek közben már formálódott a Neonhal élő bandaként, hisz egyértelművé vált számomra, hogy mindezt közönség elé kell vinni. 2016 májusában debütáltunk és azóta járjuk a klub- és fesztiválszínpadokat. 

Milyen előadók vannak hatással rátok és a zenétekre? Kiket hallgattok szívesen?

Tomi: Ha mindenkiről szót ejtenék, akkor nagyjából el is menne vele az interjú… Rengeteg zenét hallgatok, mostanában rákattantam az új, főleg amerikai előadók által nyomott folkos-bluesos-countrys, akusztikus zenékre. Ha keresztény zenészeket kell említenem, akkor Laurene Daigle, David Crowder, Zach Williams, a Rend Collective a kedvenceim. 

Keve: A lejátszómban gyakran megfordul a Queen, a King Crimson, Chet Baker és Jimi Hendrix zenéje. Nagy tisztelője vagyok Földes „Hobo” Lászlónak és a ma már nem működő debreceni Bugs zenekarnak. Kedvencem még a magyar Antares és Magidom, valamint a keresztény Neal Morse. Mostanában a gitárjátékomra legnagyobb hatással Pete Thorn van.

Pali: Mindenki a hörgős metálon kívül. Például a KFT, a Dave Matthews Band, a funk műfaj képviselői.

Szilvi: Nem teljesen ez a kérdés, de nekem néha fel-fel tűnik Lukács Laci (Tankcsapda) hatása egy-két dalban, és ugyanez fordítva, van olyan Tankcsapda dal, ami kicsit Nagytomis.  Ez, gondolom az ő közös indulásuk és hasonló „hozott készletük” miatt lehet.

Úgy definiáljátok magatokat, hogy ti vagytok Magyarország egyetlen Christ N’ Roll zenekara. Mit jelent számotokra ez a kifejezés?

Keve: Ez Krisztus és a rock n’ roll kifejezés ötvözése, rock n’ roll alapú keresztény tánczenét jelent. Ahogy Dávid „teljes erővel táncolt az Úr színe előtt”, mi ugyanilyen felszabadult örömtáncra hívunk mindenkit. Úgy gondoljuk, az Urat dicsőíteni nem csak térdelve és szemlesütve lehet.

Hogyan válaszoltok azokra a kritikákra, melyek szerint a rockzene és a kereszténység nem fér össze?

Pali: Egy mosollyal. 

Tomi: Nagyon egyszerű ez, csak sokan kissé túlgondolják. Mivel én zenei tálentumot kaptam Istentől, ezzel tudok Róla szólni az emberekhez. A rock – nevezzük jobb híján így – és mindenféle elágazása az évek során kortárs művészeti ággá nőtte ki magát. Számunkra ez egy közvetlen és hatásos közvetítő közeg, mellyel az Örömhírt tolmácsolhatjuk azok felé, akik már hisznek és akik még nem.

Keve: Számomra a rockzene kortárs, globális népzene. Tekintve, hogy a magyar népzenében is jelen vannak keresztény jegyek, nem látok ellentmondást a rockzene és a kereszténység között.

Szilvi: Külföldön nagyon sok keresztény rockzenekar van, például az egyik régi kedvencem a P.O.D. is. Ha valaki ezt a stílust szereti, akkor hiába próbálkozunk mással, nem fogja befogadni, sőt, annál inkább erősödik benne az a tévhit, hogy a hívő egy „külön faj”. Én annak a híve vagyok, hogy minél őszintébbnek kell lennünk. A rockzene egy teljesen jó dolog. Levezeti a feszültséget, energiával tölti fel nem csak a zenészt, de a közönséget is. És közben miért ne énekelhetnénk hitről, Jézusról, Istenről, vagy bármiről, ami számunkra fontos? Igazából úgy általában a rockzene fogalmával nincsenek tisztában az emberek. Még mindig sokan azt hiszik, hogy ez egy sötét, rossz dolog, feketébe öltözött huligánok őrjöngése. Pedig rengeteg műfaj tartozik a rock alá. Mi ezek közül természetesen a finomabb verzióba tartozunk.

Ússz az árral szemben – így szól jelmondatotok. A keresztény értékeket felvállalva ez megnyilvánul a mainstream zenei sodrással való szembenállásotokkal, de a keresztény zenei színtéren belül is meglehetősen egyedi a hangzásotok. A kereszténységen belül is tudatos ez az árral szemben való úszás?

Tomi: Az Ússz az árral szemben! jelmondat úgy általában a világban tapasztalt tendenciákkal való szembe menést jelenti. Az biztos, hogy sokan furcsállják, amit csinálunk, mivel nem olyan könnyen dekódolható, mint a keresztény körökben jóval elfogadottabb dicsőítő dalok. Gyakran emelek át konkrét bibliai igeverseket a szövegeimbe, de szeretek világi, első hallásra a hittel lazán kapcsolódó képeket is használni. Ezek végül mind egy irányba futnak, mutatnak. Épp a napokban villant be nekem az, hogy a mi dalaink tulajdonképpen modern zsoltárok. Hol az örömmel megtapasztalt hit, hol a bánat, hol a vidámság, hol a szomorúság, hol a csüggedés, hol a reménység megéléséről szólnak. Nem gondolom, hogy ezzel más keresztény előadókkal szemben úsznánk, épp az a csodálatos, hogy sokan, sokféleképpen önthetik formába a mindennapokban megélt hitüket.

Keve: Ezt a zenét szeretjük, ezt játsszuk, ezzel tudjuk magunkat őszintén kifejezni. Mivel nem a zenekarból élünk, ezért megtehetjük, hogy olyan zenét játszunk, amilyet akarunk, nem kell alkalmazkodnunk a közönség vagy tömeg elvárásaihoz.

Szilvi: Mint már előbb említettem, az őszinteségen van a hangsúly.  Ha a kereszténységet beskatulyázzuk és előre megszabjuk, hogy mi fér bele, akkor azzal szemben szeretnék úszni! A keresztény emberek sem egyformák, más az ízlésünk, én a csirkét szeretem jobban, te meg a kacsát, más pedig lehet, hogy vegetáriánus. Vagy egyikünk tengerpartra vágyik, másikunk meg az erdő közepére. A zene ugyanez és szerintem ez az egész életre igaz. Nem kell egyformának lennünk. A gyerekeink sem egyformák, mégis pont olyannak szeretjük őket, amilyenek. Miért gondolnánk, hogy Isten jobban szeretné, ha mind egyformák lennénk? Itt jön képbe a küldetésünk, miszerint hidat szeretnénk verni hívők és (még) nem hívők közé.  Azt, hogy elkezdesz tudatosan hinni, csak fejben és szívben kell eldönteni, ennyire egyszerű, egy szabály van, szeretetből tenni, amit teszel.

Pali: A társadalom előszeretettel skatulyáz. Az „árral szemben” nem lázadást jelent feltétlenül, hanem az idejétmúlt dogmákkal való szemben állást. Ráférne az egyházra valamiféle megújulás.  Már rég nem arról szól, amiről Jézus beszélt. Sok a farizeus a világi és az egyházi körökben egyaránt. 

Jelenleg nem sok lehetőség van koncertezésre, de a járványhelyzet előtt milyen helyeken volt alkalmatok fellépni? Inkább keresztény, vagy inkább világi helyeken koncerteztek?

Keve: Vegyesen játszottunk világi és keresztény helyeken. Többször szolgáltunk a debreceni és a balassagyarmati evangélikus gyülekezeteknél, a szóládi református gyülekezetbe is eljutottunk. Rendszeresen közreműködünk a Campus fesztiválon. Két fellépést érdemes még kiemelni Debrecenben, a Hallban a Quimby, míg a Lovardában a Kowalsky meg a Vega előtt játszhattunk. Volt már olyan fellépésünk, amiért mi fizettünk, egy táborban, ahol hátrányos helyzetű gyerekek nyaraltak. A Covid-járvány miatt elhalasztásra került egy tavalyi Szélrózsás fellépés, de bízunk benne, hogy be tudjuk pótolni!

Pali: Igyekszünk minden platformon jelen lenni. A zene egyetemes és mindenkié.

Milyen visszajelzéseket kaptok a világi közönségtől? Elutasítást vagy inkább nyitottságot tapasztaltok? 

Szilvi: A világi közönség mit takar? Egy fesztiválra ugyanúgy elmennek keresztény emberek, nem tudhatjuk, éppen kik állnak a színpad előtt. Van olyan, akinek a zene tetszik jobban, van aki elutasította a hitet, de a zenekar „rajongója”, így egyre jobban becsordogál az Üzenet a szívébe olyannyira, hogy már volt templomi fellépésünkön is. Sőt, én sem voltam keresztény, de bekerültem a zenekarba és egyre csak közeledtem az elhatározáshoz, majd kislányommal közösen megkeresztelkedtünk.

Pali: Vegyesek a reakciók. Véleményem szerint, ha nem hangoztatnánk, hogy keresztény zenekar vagyunk, több kapu kinyílna előttünk. Sajnos a jelenlegi korszakra jellemző, hogy sok ember elfordul a vallás, illetve a hit elől.

Tomi: Azt bírom, amikor odajönnek koncert után hozzánk és megkérdezik: ezek a dalok tényleg arról szólnak, amire gondolunk? Általában csodálkoznak azon, hogy hitről lehet ilyen – jó értelemben – lazán és görcsöktől mentesen énekelni és ezt kellemes meglepetésként élik meg.

Feladatoknak érzitek, hogy a zenén keresztül Isten örömüzenetét hirdessétek?

Szilvi: Mindenképp! 

Tomi: Ez nem is feladat, ez olyan természetes, mint ahogy levegőt vesz az ember.

Keve: Nem is tudunk mást tenni. A Valaki hív című dalunkban Nagy Tomi úgy fogalmazott, hogy „olyan üres minden, amiben egykor hittem”. Amikor világias dalokban arról énekelnek, hogy „ki hallgat meg, ki ment meg, vagy miért önzőek az emberek”, arra nekünk már megvan a válaszunk. Mi ezeken már túl vagyunk, megtaláltuk a Választ mindenre.

Mi az, ami szerintetek jó a keresztény zenei színtéren, és mi az, aminek örülnétek, ha máshogy lenne, amin változtatnátok?

Tomi: Nem akarok a nagy megfejtő képében tetszelegni, nem tartom magam amolyan megmondó embernek. Amint már említettem, a sokszínűség csak előnyére válhat az Ügynek. Ahogy különböző felekezetekben is különböző liturgiák alapján éljük meg hitünket, úgy zenekarok esetében is más és más zenei formáktól ihletve munkálkodhatunk. Én személy szerint az érdesebb, ha úgy tetszik nyersebb megfogalmazások híve vagyok, de ez pusztán a zenei ízlésem miatt van így. Ha Jézus áll a középpontban, csinálhatsz bármit.

Keve: Jó, hogy beszélhetünk keresztény zenei színtérről. Nemrég csöppentünk bele és sokkal nagyobbnak látszik, mint gondoltam. A dalok óriási segítséget nyújthatnak az embereknek, mert azokat magukkal vihetik a nehézségek közé és erőt nyerhetnek belőlük. Nyilván egy igeversnek ugyanez a funkciója, de a zene ereje óriási, zenével sokkal hatásosabb, maradandóbb a hatás. Amin változtatnék és talán ezért lehet, hogy „a keresztény zenei színtéren belül is meglehetősen egyedi a hangzásunk”, hogy túlnyomó többségűnek látom a dicsőítő dalokat, jellemzően U2-Coldplay típusú szellős, visszhangos hangzással megfogalmazva. Szerintem Jézus földi élete nem volt olyan sima, amilyenek ezek a típusú alkotások. Jézus ennél sokkal „felforgatóbb” volt, gondoljunk a kufárok kikergetésére a templomból vagy a vétkező nő megkövezésének megakadályozására. A ma embere menekül a saját valósága elől, ki akar szakadni a hétköznapokból, de szerintem Jézus nem akar olyan mentális ópium lenni, mint amilyenek a dicsőítő számok egy része, Ő azt szeretné, hogy megéljük az életünket és elhordjuk tiszta értelemmel a keresztjeinket.

Hogyan néz ki az alkotói folyamat nálatok? Hogyan születnek az új dalaitok? 

Keve: Nagy Tomi hozza az alaptémát, szöveget és azt felöltöztetjük, csiszoljuk a próbákon. Néha a szöveghez vagy dallamhoz is javaslunk Tominak apróbb változtatásokat. Mindenki hangszereli a saját részeit és a többiek véleményezik. Én vagyok felelős a háttérvokálokért. A végleges formát általában több próba alatt érik el a számok, ritkán előfordul, hogy két-három próba alatt kész van valami.

Tomi: Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, nem tartom magam dalszerzőnek, a mi számaink égi ajándékok, csak egy közvetítő vagyok, aki lejegyzi, formába önti a kapott ötleteket. Az elmúlt évben és azóta is olyan kreatív korszakban van az egész zenekar, hogy a legfőbb gondunk az, hogyan és mikor érjük utol magunkat.

Mi az, amiken mostanában dolgoztok? Vannak új dalok születőben? Milyen terveitek vannak az előttünk álló évre?

Keve: Rengeteg kidolgozásra váró új dal van, Nagy Tomi nagyon termékeny alkotó, az Úr két kézzel szórja rá áldását e téren. Ezeket folyamatosan dolgozzuk ki, ahogy időnk, erőnk engedi. A Szikra Projekt támogatásával 2020 szeptemberében rögzítettünk öt új dalt. Ezekkel temérdek háttérmunkánk van. Egyenként készítünk hozzájuk klipet és decemberre megjelennek összefoglalt album formában. Februárban párhuzamosan dolgoztunk három klipen, amiből egy (A pillanat heve szövegvideó) már meg is jelent a böjti időszak kezdetére időzítve. A Tudom, mivel tartoztam egy dicsőítő jellegű dalunk, aminek a kiszínezésén most egy grafikus barátunk dolgozik, a 999 lépés című szám zenekari filmrészeit már megvalósítottuk, a sztori felvételeire hamarosan sor kerül.

Hozzátennétek még valamit az elhangzottakhoz?

Keve: Én a járvánnyal kapcsolatban szeretném üzenni minden hívő és nem hívő, keresztény és nem keresztény olvasónak, hogy semmi nem tart örökké!