Interjú Mező Misivel

Résztvevője voltál az Ez az a nap! Roadshow-nak. Milyen benyomások, élmények születtek benned az utazás során?

Ha egy szóval kell jellemeznem a Roadshow-t, akkor az a profizmus lenne. Nagyon magas színvonalon van megszervezve a rendezvénysorozat a legkisebb részletektől a legjelentősebb dolgokig. Egyedülálló történet ez, mert tudomásom szerint senki sem csinál hasonlót ma Magyarországon, főleg nem ilyen kiváló minőségben. Nagyon tetszik, hogy hosszú távban gondolkodtok, s már tavaly elkezdődött ez a körutazás, s szép lassan felvezeti, előkészíti az Ez az a nap! 2021-et. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan rögtönzött jelleggel csinálnak sok mindent, s hiányzik ez a tudatosság, pedig profi szinten csak így lehet komoly dolgokat megvalósítani.

Mennyiben más egy ilyen keresztény rendezvényen színpadra lépni, mint egy világi koncerten?

Bármilyen hihetetlen, de a Magna Cum Laude koncertek előtt máig izgulok. Ezzel szemben, amikor dicsőítő dalokkal készülők valahova, akkor semmilyen feszültség nincs bennem. Egyfajta nyugalmi állapotba kerülök a mennyei zene és a hívő közönség miatt. Nagyon sokat kapok ilyenkor, s mivel nem vagyok egy beleszületett hívő, így van is számos tanulnivalóm. Ilyen környezetben folyamatosan eszmélek rá új dolgokra, növekszik a hitem és mélyül az Istennel való kapcsolatom. A Roadshow során például együtt utaztam Csiszér Laciékkal, s nagyon sokat jelentett, hogy az úton végig a Bibliát olvastuk és imádkoztunk. Egészen más így megérkezni egy koncert helyszínére.

Nagyon sokat jelent, hogy tanulhatok olyanoktól, akik már évtizedek óta az Úrral járnak. Jó volt látni Martin Smith mély hitét is, hogy mennyire Istenre figyelve szolgál és dicsőít. Engedi, hogy a Lélek spontán vezesse, például lemegy a színpadról, s a közönségből előre hív egy apácát, hogy imádkozzon mindannyiónkért. Nagyon meghatározó és megható monumentumok ezek számomra. Apró dolgok, emberiek, de Istentől jönnek. Kimondhatatlanul sokat kapok ettől a közösségtől, s ezért rendkívül hálás vagyok.

Gyakran énekeled Sillye Jenő Múlnak az évek című dalát. Hogyan ismerted ezt meg?

Már a megtérésem előtt közel került a szívemhez ez a dal. Egyházi középiskolába jártam, ahol tagja voltam a kórusnak. Hívő énektanárnőm hozta egyszer ezt a dalt, s annyira megfogott, hogy még a kollégiumban megtanultam. Sajnos gyorsan a fiókomban landolt, mert nem voltak olyan alkalmak, ahol eljátszhattam volna. Miután megtértem és megismerkedtem Szenczy Sándorral, ő kezdett el hívni iskolákba énekelni, bizonyságot tenni a hitemről, s ekkor vettem elő újra a dalt. Nagy örömmel adtam elő a diákok között, s ugyanúgy most a Roadshow-n is.

Azon nem gondolkodsz, hogy egy különálló keresztény szólóalbumot jelentess meg?

Az az igazság, hogy Isten engem nem áldott meg dalírói talentummal. Megmondom őszintén, ez sokáig rettentően zavart, de egy idő után el kellett engednem, s elfogadnom, hogy Isten más utat szánt nekem. Lehet, hogy egy nap változni fog ez, s az Úr felruház olyan képességgel is, hogy tudjak dicsőítő dalokat szerezni. Jelenleg leginkább mások által írt dalokat éneklek, illetve nemrég Havas Lajos szerzett számomra egy gyönyörű dicsőítő éneket, amit hamarosan felveszek a repertoáromba.

Sokan megtérésük után radikálisan szakítanak az addigi életükkel, te azonban a világi zenei szintéren is aktív maradtál. Hogyan éled meg ezt a kettősséget?

Amikor a teológiára jártam ez egy nagyon komoly kérdés volt bennem. Kerestem, kutattam a választ rá, kérdezgettem tanáraimat, mert tanácstalan voltam arról, hogy mi a helyes ebben a kérdésben. Ahogy mondod, valóban kétfajta ember van: az egyik megtérése után hátat fordít minden világi dolognak és csak Istennek él. A másik megmarad a helyén hívő emberként, s ott igyekszik bizonyságot tenni. Nekem úgy tűnik ez utóbbi alakult ki. Mások, például Pajor Tamás, egyik napról a másikra abbahagyják azt, amit addig folytattak. Várom a Jóisten vezetését, hogy mit szeretne velem kezdeni.

Hogyan fogadták megtérésedet a környezetedben? Mit szóltak hozzá zenésztársaid?

Először kinevettek és nem vették komolyan az egészet. Úgy gondolták, hogy ez csak egy fellángolás a részemről és majd elmúlik. Ugyanakkor volt egy kis félelem is bennük, attól tartottak, hogy ha a közönség megtudja hitre jutásomat, akkor majd elpártolnak tőlünk. Ahogy teltek az évek elfogadták, hogy valóban megváltozott a gondolkodásmódom, s úgy érzem a közönség sem fordított emiatt hátat nekünk.

Hogyan látod az Ez az a nap!-os rendezvények szerepét a magyar egyházban?

Számomra azért nagyon értékesek ezek a kezdeményezések, mert roppant módon alkalmasak arra, hogy a fiatal generációt összefogják. Ha nincsenek ilyen rendezvények, ilyen közösségek, akkor nem tudjuk az ő nyelvükön megszólítani őket és túl könnyen kisiklik az életük. Ez egy nagyon fontos missziója az Ez az a nap!-nak: minél több fiatalhoz eljuttatni az örömhírt és Istenhez vezetni őket. A sátán borzasztó erővel munkálkodik a világban, ezért alaposan oda kell figyelni az ifjúságra. Hálás vagyok, hogy az Ez az a nap! a szívén viseli ezt az ügyet!

Az Ez az a nap! 2020 Online mottója az volt, hogy „Jézus az Élet”. Mit jelent ez számodra személyesen?

Minden belőle fakad. Az élet, a szeretet, a békesség, a kegyelem. Az életet köszönheted neki. Nem kell ezt túlbonyolítani: Jézus az ÉLET!