A dicsőítők és az erkölcsi tisztaság
Ha Dávid király ma élne, csak kapkodná a fejét, mert nemcsak egyszer kellene vigyáznia erkölcseinek tisztaságára, hanem folyamatosan. A mai dicsőítőknek is vigyázniuk kell, mert ez egy érzékeny terület.
Aki a dicsőítéssel foglalkozik, annak tudnia kell magáról, hogy bizonyos szempontból érzékenyebb az átlagnál. Ez – mint minden másnál is – van, amikor előny, és van, amikor hátrány. Amikor ráhangolódunk az imádatra vagy a dalok írása közben, akkor jó ez az érzék. Ha félelem vagy a parázna kísértés jelentkezik, akkor jobban oda kell figyelni, hogy ne hasson ránk.
Az utóbbival kapcsolatban jó tanácsot ad az ige, hogy kerüljük el azt (1Kor 6,18). Nem harcolni kell ellene, hanem elkerülni. Amikor Józsefet megkörnyékezte Potifár felesége, akkor elfutott, nem maradt a közelében sem. Ez a hozzáállás kell nekünk is: zéró tolerancia az ilyen jellegű kísértések esetén. Ezek a hatások rendszer szinten jelennek meg az utcán, a neten, a zenében és akárhol. Ennek a felismeréséhez és kiiktatásához segíthet ez az cikk.
Sokat segít a szokásaink megváltoztatása is. Ha rászoktunk mondjuk a neten az ilyen jellegű tartalmakra, akkor arról le is lehet szokni. Hozzászoktathatjuk magunkat arra, hogy nemet mondjunk, és hogy urai legyünk a gondolatainknak és az érzéseinknek.
Ha pedig hibázunk, vétkezünk, akkor van helyreállítás és bocsánat, nem szabad korholnunk magunkat. Okuljunk belőle, és hozzuk meg a szükséges változtatásokat. Imádkozzunk magunkért, és egymásért is, hogy ajándékba kapott napjainkat egyre tisztábban tudjuk élni.
Keith Green szívből jövő éneke fejezi ki mindannyiunk vágyát: Teremts bennem tiszta szívet, Uram!
