Kicsit popos, kicsit rockos, kicsit blues-os. Érett, kellemes, jó zenét játszottak már az első pillanattól fogva. Legutóbb talán a Rend Collective indított ennyire magas szinten. Az is mutat valamit, hogy Chris Tomlin és Pat Barrett társaiként koncertezhettek a pandémia idején több, nagy nézettségű koncerten is. A szövegeik is azt mutatják, hogy lelkileg tapasztalt, mégis kreatívan többre vágyó csapatot hallgatunk.

We the Kingdom
We the Kingdom

Az együttes tagjai közül többen voltak középiskolás táborokban, ahol sok közös programban, szolgálatban vettek részt. Külön-külön zenéltek, és egyszer, amikor négy évvel ezelőtt mindnyájan egy ifjúsági táborban voltak – szinte véletlenszerűen – összejöttek egy beszélgetésre. Itt az volt a téma, hogy milyen jó lenne olyan zenét írni a tizenéveseknek, amelyből meghallhatják, hogy Isten mennyire szereti őket. 15 perc alatt megírták első számukat, amit másnap délelőtt elő is adtak, és a fiatalok teljesen oda voltak a hallatán. Hazatérve azon gondolkodtak, hogy lesz-e, és ha igen, akkor miképpen folytatása ennek. Először viccnek tűnt az ötlet, hogy együttest alapítsanak, de egyre inkább azt érezték, hogy az ötlet nem maguktól született, és komolyan kezdtek foglalkozni a gondolattal. A többi – ahogy mondani szokták – pedig már történelem. 

Első számuk a Dancing on the Waves volt, melynek annyira bensőséges és felemelő a szövege, majd ezt követte a Holy Water, amire nagyon sokan felkapták a fejüket, olyan eredeti, friss és energikus lett. Egy másik éneken dolgoztak, amikor a billentyűs elkezdte játszani a Holy Water vezérmotívumát, és akkor átváltottak erre, két nap alatt kidolgozták, és fel is vették az egészet. Dús dallamok, mély szövegek, szép lírikus énekek, és lendületes, magával ragadó dalok – nagyon színes a felhozatal. Mások 10-15 év alatt hoznak össze ilyen széles dalválasztékot, nekik pedig elég volt három év ehhez. 

Jézus beszélt arról, hogy a jók a szívükből hozzák elő a kincseket, szavaikat, tetteiket. Ám ahhoz, hogy előhozd, először be is kell vinned oda ezeket a javakat. Ez pedig az Úrral való közös járás során történik, a kereszthordozás és az önmegtagadás útján, ahogy tanította, napról-napra. Vannak művészek, akik már fiatalon színre lépnek, és hosszú pályafutásuk alatt nyomon követhetjük szellemi fejlődésüket is. Aztán vannak olyanok, akik sokáig gyűjtenek, és életük egy adott pontján Isten kiemeli őket az ismertségbe, és az emberek csak csodálkoznak, hogy mennyi gazdagság jelenik meg általuk. Hát azért, mert régóta gyűjtik a kincseket, és van honnan és miből előhozni.

Ilyen ez az együttes is, van miből alkotniuk. Kaptak tehetséget, és gazdagok lelkileg. Jó a hozzáállásuk, kreatív az alkotóműhelyük, és szeretik egymást. Ezek pedig átjönnek a zenén, és lejönnek, amikor látjuk őket a színpadon. Maguk is csodálkoznak ezen a gyors felfutáson, az interjúkon nevetgélnek, hogy mi is történik velük, hogy milyen spontán módon jönnek az énekek, s hogy szinte történik velük ez az egész folyamat. Mintha Isten a folyójára tette volna a We The Kingdom csónakját, és sodorja őket. Persze mi, hallgatók nagyon örülünk ennek, mert jó lelkiségű, vidám csapat hozza nekünk sorra a jó zenéket.

Az a szándékuk, hogy az öröm hassa át a hallgatót, és legyen az albumukon legalább egy olyan dal, ami azt fogalmazza meg, ami éppen benne zajlik, az élet ama területén adjon biztatást, segítséget. Azt is sokféleképpen megfogalmazzák, hogy ne próbáljuk meg kiérdemelni Isten szeretetét, mert Ő nem a teljesítményünk miatt szeret, hanem önmagunkért, így, ahogy vagyunk, ha jól mennek a dolgok, ha kevésbé. Hajlamosak vagyunk azt látni, ami probléma, ami nem jó, de át kell váltanunk, és látnunk kell Isten jóságát. Ebben nyugalmat tudunk találni, ebben meg lehet pihenni legbelül. Problémák mindig lesznek, de nem mindegy, hogy mire fókuszálunk, és nekünk Isten szeretetét kell mindig szem előtt tartani. Jó zene, jó üzenet – ez a We The Kingdom.

Forrás: CCM Magazine

Szólj hozzá te is!