Tragikus félreértés
Isten lépései néha érthetetlenek gyermekei számára. Viszont ellenségei számára egészen más nehézség adódik, amikor Isten cselekszik: ők képtelenek egyáltalán fölismerni, hogy az események mögött Isten áll.
Isten lépései néha érthetetlenek gyermekei számára. Viszont ellenségei számára egészen más nehézség adódik, amikor Isten cselekszik: ők képtelenek egyáltalán fölismerni, hogy az események mögött Isten áll.
Ez volt a helyzet Móáb és Edóm népével is; mindkettő Isten népének, Izráelnek az ellensége volt. Amikor kívülről szemlélték, amint Isten ítélete kibontakozott, nem tudatosult bennük, hogy ez éppen Isten ítélete. Amikor látták, hogy Júda lakóit fogságba viszik, városukat és templomukat pedig lerombolják, azt gondolták, hogy bizonyára Izráel Istene gyönge, és nem képes változtatni a helyzeten. Kigúnyolták Izráelt, mert úgy vélték, hogy Istenük kudarcot vallott. Vagyis lényegében Istent gúnyolták ki.
De Isten minden kétséget kizáróan aktívan benne volt az eseményekben, és saját tervét valósította meg, nevezetesen, hogy megfenyíti és megtisztítja népét, hogy felkészítse őket a Szabadító érkezésére. Mindezt Isten cselekedte. Az a tény, hogy Móáb és Edóm népe képtelen volt meglátni az események mögött Istent, mit sem változtat a valóságon.
Amikor a zsidó vallási vezetők Jézust gúnyolták, az nagyon hasonlított arra, ahogyan Móáb és Edóm gúnyolódott. A helyzet még annál is összetettebb volt, mint amit Ezékiel könyvében látunk. Jézus azért jött, hogy az evangéliumot és Isten országának az elérkezését hirdesse. Követőket gyűjtött maga köré, megkérdőjelezte az aktuális állapotokat, és arról beszélt, hogy milyen más lesz az eljövendő világ. És akkor megtörtént az elképzelhetetlen: keresztre feszítették. Tudatlanságukban az emberek így gúnyolták: „Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40) Nem látták meg a tágabb összefüggéseket. „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.” (27,42)
Tragikusan elvétették a lényeget. Az, hogy Jézus nem szállt le a keresztről, hatalma nagyságát mutatta. Áldozatával Jézus a bűn, a halál, a Sátán és a pokol feletti hatalmát bizonyította. A gúnyolódók azt hitték, hogy Jézus gyönge. Valójában azonban a létező legnagyobb erő megnyilvánulásának voltak tanúi, amelyre soha máskor nem volt példa. Egyszerűen nem volt lelki „szemük” arra, hogy ezt meglássák.