Ez tényleg nagy ugrás volt a történelemben, mert ő volt az első, aki a Holdra lépett. A mi életünkben is vannak lépések, és az azokat követő változások, melyek lelki fejlődésünk során egyre inkább javunkra válnak. Mindenkinél vannak kisebb és nagyobb változások, de nem mindegy, hogy melyikre fókuszálunk, melyiket várjuk.

Általános tapasztalat, hogy a nagy változásra várók lemaradnak, és csalódni fognak. A hívő élet az növekedés, nem pedig lottó főnyeremény. Semmilyen igazi érést nem lehet erőszakkal felgyorsítani. Ha igen, akkor az olyan is. Ez igaz minden élőlényre, és a szellemi fejlődésünkre is. Valaki egyszer megszámolta, és úgy találta, hogy mintegy 180 területe van az életünknek, ahol fejlődnünk, tisztulnunk, javulnunk kellene. Mivel az Úr jóságos és körültekintő, ezért egyszerre csak két-hárommal kell foglalkoznunk. Ha mindent ránk borítana, akkor azt nem tudnánk elviselni. Nála – ahogy egy neves lelkész mondta – nem lehet megbukni, csak maximum újra megírjuk a dolgozatot. Mondjuk egy aktuális bocsánatkérésből, megbocsátásból. Ameddig nem sikerül, addig nem mehetünk tovább. Vagy mondjuk, rájövünk, hogy sokszor mondjuk ki Isten nevét rossz környezetben, amiből egy csomó bekerült a magyar nyelvbe (Úristen!, se tudja, verje meg, háta mögötti stb.). Ez időbe telik, míg tudatosan kikoptatjuk a beszédünkből.

A változások felismerésekből következnek, ezért nagyon fontos a tudatosság, és a változtatandó terület pontos néven nevezése. Persze a szokásainkon is lehet változtatni, a stílusunkon, a hozzáállásunkon, a jellemünkön, a gondolkozásunkon, a szavainkon, és így tovább. A változtatandót egy darabig érdemes kiemelten figyelni, amíg abból szokás nem lesz. Ha például szeretnél leadni a plusz kilóidat, és átállsz szerényebb vacsorára, akkor pár hónap alatt nemcsak a felesleges súlyodtól szabadulsz meg, hanem az esti kevés étel a jellemvonásoddá válik. Vagy, ahogy leszokik valaki arról, hogy állandóan féljen, megrémüljön valamitől, legyen az egy rossz tettének a kiderülése, vagy betegségre utaló, fizikai tünetek megjelenése.

Egyszer eleged lesz, és onnantól kezdve minden egyes aggódó vagy lelket összeszorító hatást leállítasz. Jelentkezik, hogy érezd magad nyomottan egy dugóban, vagy más zárt térben, és akkor cselekszel. – Nem a félelem lelkét kaptam, hanem az erő. a szeretet és a józanságét, és akkor Isten országának erre vonatkozó javaslataival felülírod a félelem és a rémület minden egyes megjelenését. Eleinte minden ilyen sok erőt kíván, és ekkor derül ki, hogy mennyire akarjuk a változást. Ha igen, akkor az új viselkedés egy idő után már készséggé erősödik, és nem is kell szinte figyelnünk rá, magától „alkalmazódik”. Ha le akarsz szokni arról, hogy másokról rossz híreket továbbadsz, vagy, hogy többször is megnézed a vonzó nőket, akkor az azoknak megfelelő bibliai tanácsot, biztatást, intést, kezelési módot ki kell keresni, és tudatosan elkezdeni alkalmazni.

A rossz nem adja meg könnyen magát. Ennek a folyamatnak az elején szinte biztos, hogy úgy fogod érezni, hogy ez nem fog menni, túlságosan beágyazódott beléd, és gyengék az általad választott eszközeid. No, ezt ilyenkor nem szabad elhinni, ne dőljünk be ennek a hazugságnak. Valaki vagy valami nagyon nem szeretné, hogy változz, és már az elején le szeretne állítani. Ne hagyd! Mint ahogy Nehémiásék sem álltak le a templomépítéssel, aztán az ellenségeik töpörödtek össze. Sok kis apró nemet mondás a kialakult rossznak, és sok apró igent mondás az alakuló jónak. Annak csökkennie kell, ennek növekednie. Minden apró siker hallatlanul sokat jelent annak, aki egy ilyenbe belevág. Aztán ha sikerül, akkor az nagy öröm. Nem vagyok már ott kísérthető, rosszba rángatható. Legközelebb pedig egy új területen amiatt lesz magabiztosságunk, hogy korábban már változtunk. A nézésem már tiszta, most jönnek a gondolataim, vagy bármi. Sok kicsi, sokra megy. Csináljuk, szépülünk, nemesedünk.