A zsidókhoz írt levél különösen alapos krisztológiát tartalmaz; jellemzi Jézust, részletezi, milyen szerepet játszik ő az ószövetségi Szentírás viszonylatában, és felvázolja, mit jelent mindez az egyes keresztények számára.

  • Jézus mindennek az örököse (1,2) – ez azt jelenti, hogy Isten „elsőszülött” Fia, Krisztus végtelen dicsőséget és tisztességet fog örökölni.
  • Isten általa teremtette a világot (1,2); ő a világmindenség mögött meghúzódó teremtő erő, aki továbbra is igazgatja teremtését.
  • Ő Isten dicsőségének a kisugárzása, Isten személyének a pontos képmása (1,3) – ő az, aki tökéletesen visszatükrözi Isten fenségét; ő maga a testet öltött Isten.
  • Jézus tartja fenn a világot hatalmával, és Isten jobbján ül (1,3). Ő az élő, uralkodó Megváltó, aki napról napra gondot visel teremtményeire, és kormányozza a világmindenséget.
  • Mivel Jézus egy Istennel, jobb az angyaloknál (1,4) – akármilyen dicsőségesek és ámulatba ejtők is –, valamint jobb Mózesnél (3,3) és az összes prófétánál.
  • Ő üdvösségünk fejedelme (2,10), aki „sok fiat vezet dicsőségre”.
  • Ő az ördög megsemmisítője (2,14); feltámadása által legyőzte a halált és a Sátánt.
  • Irgalmas főpapként (2,17) Jézus saját vérét mutatta be tökéletes áldozatként az emberek bűnéért.
  • A hívők főpapjaként együtt tud érezni erőtlenségeinkkel (4,15), mert tudja, milyen emberként élni a földön.
  • Örökkévaló papként mindig közbenjár Isten előtt népéért (7,25).
  • Jézus egy jobb szövetség közbenjárója (8,6), felülírta a régi szövetséget, a földi szent sátorral és az állatáldozatok szükségességével együtt.
  • Ő mutatott példát arra, hogyan viseljük el, ha a bűnösök ellenségesen bánnak velünk (12,2–3). Amikor elcsüggedünk, erőt és ihletet meríthetünk abból, hogy Krisztus készségesen kitartott az üldöztetés idején.
  • Jézus a juhok nagy pásztora (13,20), aki törődik velünk, és végül elvezet minket örök otthonunkba.

“Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

ZSIDÓK 4,16