Krisztus, a megígért próféta
Jézus bebizonyította, hogy ő ez az előre megjövendölt próféta, aki Mózes tisztségeit viseli, és aki beteljesíti Izráelnek az Ószövetségben megfogalmazott várakozásait.
Jézus bebizonyította, hogy ő ez az előre megjövendölt próféta, aki Mózes tisztségeit viseli, és aki beteljesíti Izráelnek az Ószövetségben megfogalmazott várakozásait.
A Biblia első öt könyvében (avagy a Pentateuchosban; e görög elnevezés jelentése: „öt részből álló könyvtekercs”) Mózest három tisztségben is látjuk Izráel szolgálatában: próféta (5Móz 34,10–12), pap (2Móz 32,31–35) és valamiféle király vagy uralkodó (18,24–26). Isten népe Mózesre bízta magát, egyrészt mint vezetőre, másrészt mint aki az Isten Igéje szerinti vallási útmutatásokat adja, harmadrészt pedig mint aki közbenjár érte az Úr előtt. Mózes előrevetítette, hogy Isten később egy másik prófétát küld majd, aki hozzá hasonlóan lesz Izráel szolgálatára.
Az 5Móz 18,15 versében a következőt olvassuk: „Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened közületek, atyádfiai közül, olyat, mint én. Őt hallgassátok!” Ez a vers egy olyan várakozást alapozott meg, amely több száz évig betöltetlenül élt tovább. Izráel népe vágyott rá, hogy megérkezzen ez az újabb nagy vezető, aki megint csak egy személyben lesz király, pap és próféta. Mózes előremutatott arra, akire Izráel várt. Mózes Krisztus előképe volt, aki az eljövendő Messiásra tekintett.
Jézus bebizonyította, hogy ő ez az előre megjövendölt próféta, aki Mózes tisztségeit viseli, és aki beteljesíti Izráelnek az Ószövetségben megfogalmazott várakozásait (Mt 4,12–17; Lk 4,16–21). Bár sok izraelita egy katonai vezetőt várt, Jézus alázatos szolgaként érkezett, aki még arra is hajlandó volt, hogy elviselje a Római Birodalom legmegalázóbb kivégzési módját (Fil 2,5–8). Ő olyan király, akinek a birodalma nem e világból való; olyan király, aki azért jött, hogy népét szolgálja azzal, hogy kereszthalálával elégtételt szolgáltat bűneikért, ezáltal megmentve őket Isten ítéletétől. Egyszersmind olyan próféta, aki Isten parancsolatait hirdette, és aki megmutatta követőinek azt az utat, amelyen járva az Úr tetszése szerint élhetnek (Jn 14,15.23). Végül pedig pap is, aki az Atya elé járul Isten népének a képviseletében. Ezt a tisztségét ma is betölti az Atya jobbján (Zsid 7,23–25).
Végső soron az ószövetségi szerzők mind – Mózestől Dávidig, az összes prófétával egyetemben – arra az időre tekintettek előre, amikor majd eljön a Messiás, aki minden várakozást beteljesít. Arra, amikor majd eljön az igazi és legfőbb próféta, pap és király.
Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened, az ÚR: olyat, mint én – őreá hallgassatok! Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az ÚRtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az ÚRnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok. Akkor az ÚR így szólt hozzám: Helyesen mondták. Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben hirdet, azt majd én felelősségre vonom.
5MÓZES 18,15–19