Isten Ábrahámmal kötött szövetsége (amelyet gyakran Ábrahám szövetségeként emlegetnek) áll a Biblia következő hét fejezetének középpontjában. Az 1Móz 12 eleje egy alapvető bevezetés az utána olvasható ígéretekhez és szertartásokhoz. Ezek tanúskodnak arról, hogy Isten ígéretei visszavonhatatlanok.

A fejezet azzal kezdődik, hogy Abrám megbízást kap. Isten arra szólítja föl, hogy mindent, ami számára ismerős volt – otthonát, családja nagy részét, szülőföldjét –, föladva keljen útra egy olyan ismeretlen hely felé, amelyet Isten majd csak később mutat meg. Egyfelől igaz, hogy a szakasz az engedelmesség mozzanatával indul, másfelől mégis egyértelmű, hogy a szövetség alapja Isten ígérete.

Ezután hét ígéret következik gyors egymásutánban. 1) Isten megígéri Abrámnak, hogy nagy néppé teszi őt. Ez az ígéret a héber nép születésekor teljesedik be. 2) Isten megígéri, hogy megáldja Abrámot, családját és az egész népet, amely Isten szeretete és folyamatos gondoskodása révén emelkedik majd föl. 3) Abrám – akit később Ábrahámnak nevez át – neve földi életének befejezése után is hosszú ideig fönnmarad. 4) A majdan megszülető nép más népek számára is áldás lesz azáltal, hogy Isten törvényét képviseli, és életével példázza, hogy milyen a csodálatos Istenhez méltó imádat. 5) Isten megáldja mindazokat, akik ezt a népet áldják. 6) Isten ítélettel fordul azok ellen, akik sanyargatják az ő népét. 7) Minden ember áldást nyer Abrám és az utána következő nemzedékek révén.

Ezek a nagy és dicsőséges ígéretek Isten természetéből és jelleméből fakadnak. Az emberek hitetlensége, lázadása, bálványimádása és lelki paráznasága ellenére Isten hűséges maradt ígéreteihez, ugyanis a szövetség alapja nem a törvény, hanem a kegyelem. Pál azt írja, hogy Isten jóval azelőtt tette Ábrahámnak ezeket az ígéreteket, hogy a Sínai-hegyen a törvényt adta volna (Gal 3,16–17).

Jézus Ábrahám azon leszármazottja, aki által beteljesedtek ezek az ígéretek. Mindazok, akik Krisztusban vannak, akik Isten kegyelméből újjászülettek, Ábrahám gyermekei és Isten Jézusban beteljesített ígéreteinek a várományosai. Erről a tényről tanúskodik Pál, amikor azt állítja, hogy mindazok, akik hittel válaszolnak Jézus evangéliumára, az Ábrahámnak adott ígéretek örökösei (3,28–29).

„Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

1MÓZES 12,1–3