Anglia egyik legnagyobb hatású közössége a brightoni St. Peters gyülekezet, melyet a londoni HTB (Alfa kurzus, Worship Central) alapított. Ennek tagja Martin Smith is. Bright City elnevezésű dicsőítő formációjuknak köszönhetően sok új dal kerül be a keresztény zenei élet körforgásába.
Henry Milne nyolc évvel ezelőtt indította el a gyülekezetet, mely akkor egy imakör volt, és tagjai különböző zenei projektekben vettek részt. Az évek során nemcsak létszámban nőtt a közösség, de művészeti szempontból is. Egyre több zenész jött, valamint táncosok, vizuális alkotók, és a produkciós csapat is nagyobb lett. Olyan új dalokat kezdtek írni, melyek a városnak, a városról szóltak, s róluk, mint itt levő közösségről. Összehívták a dalszerzőiket, akik írtak 13 éneket, és ebből az első lemezből indult el a Bright City kezdeményezés.
Johnny Bird, aki szintén vezetője a közösségnek, úgy látja, hogy az az ő küldetésük, hogy új életet vigyenek a városukba. Ezt nemcsak itt szeretnék, hanem szerte Nagy-Britanniában is. A dicsőítők fontos szerepet játszanak ebben, mert ők haladnak a sereg élén. A dicsőítés felharsant, és utána dőltek le a falak, és a városok ébredésénél is így történhet.
A legújabb, Change című albumunknál érezték, hogy változások jönnek, de arra azért nem gondoltak, hogy a Covid-19 fog ez történni, ami annyi mindent megváltoztatott. A bezártságra próbáltak gyorsan reagálni, és a videós stúdiójuk segítségével minden héten szeretnék színvonalasabbá tenni az otthonról is nézhető dicsőítést. A karantén új lehetőségeket is hozott, például a sok közösség által énekelt The UK Blessing dal, amelyet milliók nézhettek így meg. Új dimenzióba kerültek az ilyen énekek, sokkal több emberhez juthatnak el.
Ami a dalaikat illeti, vannak egyéni énekek, de ahogy a közösség egyre inkább otthonosabb lesz, úgy születnek az egész gyülekezetre vonatkozó, annak szóló, azt kifejező szerzemények is. A tíz évvel ezelőtt indult közösség születésnapjára összeállított album egyik legfontosabb dala a Not to us (Ne nekünk), mely arról szól, hogy Isten kapjon minden dicsőséget.
Martin Smith nagy segítséget jelent az egész dicsőítő csoportnak. Átbeszélik vele a születendő énekeket, tanácsokat ad, és bátorítja a szerzőket. Amolyan nagybácsinak látja magát a többiek között. A Fire’s Gonna Fall című énekét már albumra kerülése előtt sokszor énekelték, mert ez illik rájuk, a gyülekezetre, mint amolyan szent, lelki felkelés. Amikor dicsőítenek, mindig ott van bennünk a várakozás, hogy Isten tesz majd valamit köztük.
Ami az alkalmaikat illeti, szeretik megtervezni azokat, de ugyanakkor teret adnak a spontaneitásnak is, ha a Szentlélek úgy alakítja a dolgok menetét. Sok, nagyszerű pillanatot élhettek már át, amikor Isten kézbe vette az események irányítását, és olyan csodálatos események történtek, melyek eredetileg még nem látszódtak. Mindig az a kérdésük, hogy Isten éppen akkor mit szeretne tenni az adott alkalmon. Ezt semmiképp sem szeretnék elmulasztani. Kicsit nehezebb így, hogy előre veszik fel, és rögzítik az alkalmakat, de ilyenkor is érzik, hogy merre kell menniük, és mi az, amire figyelniük kell.
Forrás: Cross Rhytms Magazine, Jonathan Bellamy interjúja
