Zsebkendőtartós padok felett imádkozva térdelők, gyerektől idősig. Egy egyetemista lány csukott szemmel bizonyságot mond és imádkozik, miközben egy idős hölgy mikrofont tart elé. Erőteljes és szégyenmentes. Ők most lehengerlően megélik a transzcendenst. Az igazit, az élő vizet. Mindent, amit igazán kívánunk. Isten szeretetének megélése zajlik nemcsak szavakkal, gondolatokkal, hanem érzésekkel is. Az „asburyrevival” hashtag alól ömlenek a videók a kampusz körül várakozó több kilométeres sorokról, és az egy hangon dicsőítő tömegről. Egy férfi könnyeit nyelve próbálja elmondani, hogy az emberek visszakerültek az első szeretetbe. Ő is ezt viszi magával a buszra, a gyülekezetébe, mindenhova. 

Vajon hozhat-e maradandó változást az, ami érzelmekre épül? Vagy mi hozhat mélyreható változást, ha nem a szeretet és annak a legmélyebb transzcendens megélése? 

„Analitikus teológusként fáradt vagyok a hype-tól és nagyon óvakodom a manipulációtól. Olyan háttérrel rendelkezem (a metodista-szentségmozgalmi hagyomány egy különösen ébredéspárti szegmensében), ahol láttam olyan erőfeszítéseket, amelyek »ébredések« és »a Lélek mozgalmainak« gyártására irányultak, és ezek néha nemcsak üresek, hanem károsak is voltak. Én nem akarom, hogy bármi közöm is legyen ezekhez. De itt az Asburyben most nincs semmi ilyesmi. Nincs nyomás vagy felhajtás. Nincs manipuláció. Nincs magasra csapott érzelmi hevület. Épp ellenkezőleg, eddig minden többnyire nyugodt és derűs. A remény, az öröm és a béke keveréke leírhatatlanul erős, sőt szinte tapintható – a shalom (Isten békéje) élénk és hihetetlenül erőteljes érzése ez. A Szentlélek jelenléte tagadhatatlanul erőteljes, ugyanakkor olyan szelíd is!” – fogalmazza egy helyi teológus a Magyar Kurír szerint. 

Timothy Tennent az Asbury Teológiai Szeminárium elnöke elmondta: “A vágy az, hogy a megújulás beépüljön életünk szövetébe, átalakuljunk, ahol élünk, dolgozunk és tanulunk. Fontosnak tartja a jelenlegi szakaszban ébredésnek nevezni a történéseket megújulás helyett. Ha tartós átalakulás lesz látható, amely megrendíti a gyülekezet kényelmes alapjait, és valóban egy új és mélyebb helyre visz mindannyiunkat, csak akkor, utólag nevezhetjük megújulásnak ami itt történt.”

Így fogalmaz: “Meg kell élnünk azt a kétségbeesést, hogy Isten megtegye azt, amit mi nem tudunk. Átváltozott kapcsolatokban kell élnünk, az élet és az istentisztelet új mintái szerint, felismerve, mit jelent valóban keresztényként élni egy olyan egyházi kultúra közepette, amely nagyrészt felismerhetetlenségig meghonosította az evangéliumot. Tudni fogjuk, hogy az ébredés akkor történt meg igazán, amikor valóban megváltoztunk, és jobban Hozzá hasonlóan élünk a munkában, a tanulásban, az istentiszteletben és a tanúságtételben. Nem maradandó emlékeket kell keresni, hanem átalakult életeket jóval azután, hogy a kápolnában kialudtak a fények. Az ébredést nem helyek vagy emberek birtokolják. Az Ő mélyre vezető munkája és kegyelmes érintése kell, hogy a miénk legyen.”

A The American Conservative szerkesztője, Rod Dreher azt írja: “Az ébredés akkor végzi el a feladatát, ha résztvevőit azzal az új tudatossággal küldi vissza a keresztény élet és gyakorlat mindennapi világába, hogy amit ott teszünk, annak örökkévaló értelme van – és ez megváltoztatja életünket. Nem az ébredés a lényeg; csak annyiban értékes, amennyiben bűnbánatra vezet.” 

Az ébredés után maradó változás kulcsa az utógondozásban lehet. Nem tudjuk, hogyan alakulnak a hétköznapok, de abban biztosak lehetünk Asburyben nem emberi indult el, Isten végzi a munkát. 

Kósik Dorka Liza